Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Komárom, 1906

20 épen szüleiben talál támasztékot, segítséget, bátorítást a maga slendriánságának, hanyagságának, tiszteletlenségének, könnyelmű magaviseletének folytatására ? ! Természetes, hogy az ilyen tanuló fölületes, hanyag tanulása miatt mindinkább elmarad, a hézagok ismereteiben nagyobbak és nagyobbak lesznek, rendetlenkedése és figyelmetlensége állandóbb, s nem egyszer az otthoni támogatásban elbizakodva kihivó, szemtelen lesz. Kárát ennek ugyan az iskolai fegyelem is, de első sorban maga az ilyen tanári tekintélyt el nem ismerő, szüleitől elkényeztetett tanuló vallja. Mert az iskola közös nevelői intézmény lévén, kíméletet nem ismer. Amint valamely tanuló tudása nem üti meg a mértéket, az iskola a többiekre való tekintettel kénytelen elejteni ; amint valamely tanuló rendetlenkedéseivel, a tanárok iránt való tiszteletlen ma# gaviseletével veszélyezteti a közjót, az erkölcsöt, a fegyelmet, az iskola a többi tanulóra való tekintettel fegyelmi szabályainak fokozatos, de kérlelhetetlen alkalmazásával kiselejtezi. * * * Minden pályán csak akkor végzünk érdemes munkát, ha jó kedvvel dolgozunk, ha munkakörünket szeretjük, ha lelkesedünk; így van ez a deákpályán is. Egyik főtörekvésünk legyen tehát a diákban hivatásszeretetet kelteni, hogy szívvel-lélekkel végezze állapotbeli kötelességeit. Akadhatnak, kik a deákpályát úgy akarják megkedveltetni gyermekeikkel, hogy más pályakat, nevezetesen az ipari foglalkozást lekicsinylik, gúnnyal, sőt megvetéssel beszélgetnek róla. Az ilyen eljárás teljesen elhibázott. Mert a gyermek a maga szűk látókörével munkának csak a testi munkát tartja s így könnyen az a hit fogamzik meg lelkében, hogy a deákpálya a kényelem pályája s eszerint mindentől, ami