Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Komárom, 1906

18 gyermekét Őszinte, csakugyan törekvő fiúnak ismeri, épen nem esik kétségbe ilyen esetekben. Óvakodik túlságos szigorúnak lenni a jóakaró gyermekkel szemben, nehogy kislelkűvé tegye, de nem is fakad ki az iskola szigorúsága és igazságtalansága ellen, hogy gyermekét könnyelművé ne tegye, hanem jóakaratulag fölvilágosítja a fiút. Az, hogy a kezdő tanuló iparkodása dacára nem tud mindjárt jól felelni, rendesen abban leli magyarázatát, hogy nem tud még jól tanulni,— minden kezdet nehéz, — hogy félénksége következtében megzavarodik, hogy egyszerre még nem érti meg az iskolai magyarázatot. Ha állandóan figyel a tanár előadásaira, ha otthon is tanárának útmutatása szerint szorgalmasan tanul, akkor csakhamar biztosabban, helyesebben fog megfelelni ; tanára is csakhamar észreveszi iparkodását, állandó szorgalmát és érdeme szerint fogja azt becsülni. Az ilyen kezdetben gyönge, de egyébként jóakaratú tanulóknál legjobb módszer a felvilágosítás, a jóakaró bíztatás, bátorítás. Van azonban a tanulóknak egy jó része, kik nem jóhiszemüleg panaszkodnak szüleiknek. Minduntalan panaszkodnak otthon, főleg a mamáknak, hogy ilyen meg olyan igazságtalanság történt velők az iskolában, pedig ők nem is hibásak, leckéjöket tudták, az iskolában is jól viselték magokat. Az ilyen deákoknál a szülők részéről a legnagyobb óvatosságra van szükség, hogy gyermekeiknek könnyen hitelt adva a tanárok tekintélyét meg ne sértsék, le ne rombolják. Az ilyen tanulók rendszerint mindennek a könnyebb végét fogják meg, a deákéletnek csak a kellemességeit akarják élvezni, de a munkájából nem óhajtják kivenni a részöket. Az iskolában figyelmetlenek, úgyhogy leckéjöket meg sem értik s így otthon még kellő szorgalom mellettiem tudnák értelmesen megtanulni. Ha a szülő éberszemű és elfogulatlan, csakhamar észre fogja venni,