Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Komárom, 1905

7 A betűírásnak ugyanis feladata, hogy a hallott hangokat a megfelelő jelekkel feltüntesse, a beszélt nyelvet betűkkel leírja; de ezt kezdetben a legtöbbször idegen ajkú szerzetes, vagy bármely más betűvető nem tudta úgy megtenni, ahogy anyanyelvét avagy a latint le tudta írni. Mivel új írásjegyek alkotására egyelőre nem igen gondolhattak, azért vagy a közel eső hangok jelét használták új hangok jelölésére, vagy a meglevők összetételével kísérleteztek. így pl. az a, e betűt a nyelvünkben meglevő 4-féle a és e-féle hang jelölésére használták, a c betű jelenthetett c-t, cs-1, k-t ; a eh összetétel jelentett c, cs, eh, li, k, ty hangot ; ilyenek az y-os kettős jegyű betűink. Ez adja meg egyik sajátosságát a magyar írásnak. De nemcsak a latin írásjegyek hangértékének kiterjesztése s kettős jegyek alkotása alapja írásunk sajátosságának, hanem az is, hogy az élő nyelv folyton változik, az írás pedig természeténél fogva állandóbb, így eltérések keletkeznek a konzervatív írás és a folyton haladó kiejtés közt ; azonkívül figyelemre méltó azon körülmény, hogy az írásban a szónak legtöbbször használt s így emlékezetünkbe legjobban bevésődő alakját írjuk akkor is, mikor maga a szó a környező hangok, szavak hatása alatt már máskép hangzik, mint mikor magában áll ; a legtöbb népnek írásmódja a szónak csak egy alakját veszi alapul minden helyzetben. Aki megtudja figyelni a beszélt nyelvet, az könnyen észre veszi, hogy a szó, a mondat számtalan sok egymásba folyó hangból áll, amelyek közül az írás csak a főhangokat, azokat, melyek világosabban jutnak a fülbe, rögzíti meg, választja ki, írja le. A hangoknak ezen kiválasztása idő folytán különböző lehet ugyanazon szó leírásánál is; de másrészt a szónak írott képe oly mélyen vésődhetik az író tudatába, hogy megtartja azt akkor is, midőn nem úgy mondja már ki, mint ahogy leírja. Mindez már eleve azt mutatja, hogy az írásban sok