Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Komárom, 1905

8 tökéletlenség van, sok eltérés származhatik, ami egy nemzet írásmódját ingadozóvá, bizonytalanná teszi. Ezen ingadozások megszüntetésére, bizonytalanságok elkerülésére minden művelt népnél lassanként megállapodik bizonyos írásmód, s ezt az írásmódot a hozzátartozó szabályok összességével helyesírásnak nevezzük. Van olyan írásmód, melyben a szavakat úgy írjuk le, amint azokat kiejtjük; ezt nevezzük kiejtés szerinti helyesírásnak, fonétikai ortografiának ; van olyan írásmód is, hogy a szavakat nem a mai kiejtés szerint írjuk, hanem a régebbi, történeti alakok szerint, vagyis figyelemmel vagyunk a szavak eredetére, származására s ezt az írásmódot elemzés, szófejtés szerinti helyesírásnak, etimologiai ortografiának nevezzük. Eddig még egy nemzet írásmódja sem jutott oly állandóságra, hogy teljesen az egyik vagy másik írást követné. Természetes, hogy a kettőnek összekeverése zavart, ingadozást okoz a helyesírásban, melyet különböző módon igyekeznek egyensúlyba hozni. Vannak tudósok, akik ezen ingadozás megszüntetésére inkább az etimologia felé hajlanak, pl. H. Paul, aki az ingadozások megszüntetésére a szófejtés tekintetbe vételét ajánlja s azt, hogy ki kell tartani a hagyományos írásmód mellett a hangváltozások dacára is („Berücksichtigung der Etymologie, Festhalten an der Ueberlieferung den Lautveränderungen zum Trotz"),

1) a továbbiakban még hozzáadja, hogyha a hangváltozás nem egyenletes, nem folytatólagos, hanem a fejlődésben szakadás állott be, akkor rendszerint nem is marad más hátra, mint a régi írásmódot megtartani. Hogy a kiejtés szerinti helyesírásnak elvét csak némileg is fenntarthassak, szükséges volna időről-időre erőszakos újításokat alkalmazni, ezen újítások azonban a helyesírásban szükséges egység fenntartásával nem igen férnek meg. („Wenn i) H. Paul : Prinzipien der Sprachgeschichte, III. Aullage, Kap. XXI. Sprache u. Schrift, 270. §., 357. lap.