Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Komárom, 1905

Giz írásjele^. Helyesírásunk főszabálya szerint úgy kell írnunk, ahogy kiejtjük a szavakat, ahogy beszélünk. A betűírással azonban csak a hallott hangokat tüntetjük fel, a hangnak változását, erősebb vagy gyengébb voltát, a hang modulációit, a hanghordozást nem jelöljük még meg. Pedig a megértéshez, az írott beszéd értelmének helyes felfogásához legtöbbször szükséges az is, hogy le tudjuk olvasni nemcsak a hangokat, hanem a hang minőségét is, a mondatok szerkezetét is. Ezt a célt szolgálják az írás- vagy inkább szünetjelek. Ezeknek alkalmazása első nyelvemlékeink korában [mikor már nem nagybetűkkel (maiuscula), hanem kisbetűkkel (minuscula) írtak], még nagyon kis térre szorult. Ekkor még csak a pont, melyet magasabbra, vagy alacsonyabbra helyeztek, a vonás ferdén vagy függőlegesen, s a vonás ponttal (•, ., /, |, ./) volt használatos írásjel. A Halotti Beszéd csak pontot tesz a sor alsó vonalára, de ezt csaknem minden mondat után, még akkor is, ha az utána következő mondat kapcsolt (és), ellentétes (de), vagy pedig mellékmondat; még a felsorolás tagjai közé is pontot tesz. Ez a pont pótolja tehát a vesszőt, pontos vesszőt és pontot. Ha a szóból egy be-