Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Komárom, 1905

58 tűt kihagyva rövidíti meg annak írását, akkor egy vízszintes vonást tesz a legközelebbi betű fölé (paradisü = paradisum). A Königsbergi Töredék-ben már nemcsak a pontot használja az író (még a mondat közepén is : scuzsegnek tukere. tistan maradhassunk) hanem ezt még egy vonással is megtoldja

1) (scuz lean. fiot sciulhessen./). A törlés jele a betűk alá vagy fölé vagy mindkét részről a törlendő betűk vagy szókhoz tett pontozás. Ily törlés a Hcdotti Beszéd könyörgésében a uimagg°™

u

c alá írt három pont. Az Ehrenfeld-kódex-ben a 66." lapon az ew és gondolván szavak fölé tett pontok jelölték a törlést. A Halotti Beszéd a mondatok első betűjét piros színezéssel tüntette fel ; ez a szokás már a régi egyiptomiaknál is feltalálható s a címzésnek, szabályoknak „rubrica" elnevezése is ettől a piros kezdő színtől származik. Később a szín is gyakran változik s nemcsak a kezdeten alkalmazzák, hanem a mondatok végén is ; sokszor az írásjeleket ezzel a színezéssel akarták feltűnőbbé tenni. így a gondosan írt Guary-kódex'oen az elválasztó vonal piros ; a Nádor-kódex is pirosra festette az előbb feketével megírt pontokat; némely helyen a Jordánszky és Erdy-kódex is használ a nagybetűk pirosításán kívül is ily szines írásjeleket ; a Vitkovics-kődexben zöld szintieket találunk, a Kazinczy-kódex rendesen pirossal írja kettős pontjait s két-vonalas elválasztó jeleit. Akár színezték az írásjeleket, akár nem, általános használatban csak a pont volt (egy vagy kettő), meg a vonás (függőlegesen vagy egy kevéssé ferdén). Az elválasztó jel a sor végére írt pont (pl. Nabukodono. zor, Bécsi k. 97. 1.), vagy két pont (pl. feie : delmeket, u. ott), vagy a ma már németes használatú két vonás (pl. ördö-göket, ') Ez a jel, mint Wattenbach (Anleitung zur Lateinischen Paléographie II. Auflage, 38. lap) mondja, a Karolingi iskolában fejlődött ki.