Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Komárom, 1905

55 is tette az iskolákra nézve Wlassics Gyula 1903. március 14-én kelt rendeletével kiadott szabályzata, mely „egyszerűbbé és következetesebbé teszi a helyesírási szabályokat ... s különösen az idegen eredetű szókra nézve iparkodik pontosabb határt szabni a magyaros és idegenszerű írásmód közt." De az idegen eredetű szavak írásában nagyon óvatosan kell eljárni s inkább ragaszkodjunk a szigorúbb felfogáshoz, mely nem adja rá az idegen szavakra a magyaros írás sujtásos atilláját, amíg lehet, ha mindjárt így nehezebben kerülhető is el az ingadozás ; mert nem szükséges, hogy az a sok idegen szó magyaros külsejével megtévesszen bárkit is s beférkőzzék nyelvünkbe, másrészt világos az is, hogy sok, különösen angol, francia nevet egész formájukból ki kellene így vetkőztetni, pedig azok a tulajdonnevek egyéni tulajdonok, melytől bárkit is megfosztani nem áll senkinek jogában. Simonyi Zsigmond mellett még Buclenz József és Szarvas Gábor voltak azok, akik erősen a modern köntösbe öltöztetett elvért, a fonetikus írásért léptek harcba. Ok az akadémiai bizottság többségével ellentétbe jöttek nézeteik miatt s azért külön javaslatot nyújtottak be az Akadémiához, melyben egyrészt megcáfolták a többség elfogadta munkálatot, másrészt kívánták az egész helyesírásunkban a fonétikus elv keresztülvitelét, „megtagadva az egész multat a Halotti Beszédtől kezdve." Nemcsak Simonyi cikkét utasítja vissza, hanem egyszersmind Budenz és Szarvas törekvéseit is Hunfalvy Pál (M. Nyelvőr VII. 6., 55., 99. lapokon), aki pedig maga sem értett teljesen egyet az Akadémia szabályaival; ő ugyanis azt sürgette, hogy térjünk vissza Révaihoz, mert ellenkezőleg folyton romlik helyesírásunk s mégsem lesz tökéletes hangfestő. Legyen tehát főelv az etimologia, mely megengedi a jóhangzatot, második elv pedig a helyes szokás, melyet a nyelvtörténet támogat.