Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Komárom, 1905

56 Jobb lett volna maga a többség javaslata is — úgymond Huntalvy — ha Szarvas és Budenz is közreműködnek annak összeállításában a különjavaslat helyett. Hasonló szellemben írt Volf György is,

1) az Akadémia szabályzata mellett, ki azt is kétségbe vonta, hogy az Akadémia főelve a kiejtés, mert a részletes szabályokkal rácáfol a főelvre. Volf ellen Szarvas szállott síkra, ismét a kiejtés mellett küzdve, anélkül azonban, hogy általában mindenki meg ne maradt volna az Akadémiától megállapított főszabályok mellett. A folyóiratokban és egyebütt megjelenő cikkek, amelyek a helyesírásunkban előforduló bajokat akarják orvosolni, mind azt mutatják, hogy az alapelvek kérdésében már megállapodásra jutottunk s csak apróbb dolgokban vannak oly eltérések, melyeket a szokás, az idő fog orvosolni. Ilyen pl. a szavak elválasztásának kérdése, ha magánhangzós ragot kell elválasztani, pl. aszta-lon, vagy asztal-on ? bo-rért, vagy bor-ért ? Az Akadémia az elsőt tartja helyesnek, pedig van alapja az utóbbinak is ; már Georch Illés az „ért, ig, ott, ett, ött utoljárókat a névnek utolsó consonanssával nem kapcsolná össze".

2) Ilyen vitás kérdés sok összetett szónak összeírásaErre nézve is közel áll a mai felfogáshoz Georch Illés s) aki szintén a kötőjelet ajánlja ; ő azonban majdnem mindig a kötőjelet akarja ily esetekben használni. Sokan megtámadták az ly jelet is, mint amely nem létező hangot jelöl ; de Szarvas, aki különben legkitartóbban küzdött a fonétikus írás mellett, ezt a betűt védelmébe vette. Ilyféle apróbb eltérések mindig lesznek helyesírásunkban, hisz a nyelv folyton változik, főelvünk pedig a kiejtés, az élő nyelv, tehát helyesírásunkban is folyton lesznek ily apróbb hullámzások, változások. ') A magyar helyesírás alapja. Akadémiai felolvasás 1892. 2) Georch már idézett munkája, 59. 1. 110. §. 3) U. ott, 45. 1. 88. §.