Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Komárom, 1905

52 dásának szempontja és formulázása változott meg egy kissé. Később, midőn valóban fonétikus írást kezdenek sürgetni a tudósok, ő a leglelkesebb és leghivatottabb védője az Akadémia szabályzatának. Mert az Akadémia megállapította helyesírás ezután sem maradt érintetlenül. Hallatszottak innen is, onnan is hangok, melyek a javítást, a még folyton tartó zavar megszüntetését sürgették. Akadtak, akik a legtágabb érte­lemben vett kiejtést akarták helyesírásunk alapjául, mások ellene mondtak az ilyen kísérletezésnek. Szóval az egy­szerű c, az idegen szavak írása, és az aki összeírása miatt támadt viaskodas még meg sem szűnt, mikor 1876-ban szinte önkénytelenül óriási erővel előtérbe lépett az a kérdés, hogy melyik írásmód volna a helyesebb : a teljesen fonétikus-e, avagy az etimologikus. Sok szó esett mindkét tábor részéről, mindegyik a maga igazát hangoztatva. Az etimologisták, kiknek újab­ban élesszavú, hathatós védelmezője Yolf György volt, hivatkoztak arra, hogy minden írásban van etimologiai részlet, szóelemzés, ha mindjárt általánosságban a kiej­tés szerint írnak is; felhozták azt az igazságot is, hogy az írás a beszédnek nem egyszerű másolása; ez nem is lehet, mert hisz a beszéd és az írás egymástól függet­lenek s így csak útmutatásokat adhat a beszéd az írás­nak, de törvényeit nem másíthatja meg ; érveltek azzal is, hogy amint a nyelv alakjainak elemzése, a gramma­tikai törvények tárgyalása folytán tudatosabban kezelték a nyelvet, az írásban is folyton jobban tért foglalt az etimológiai elv. Ennek folytán keletkeztek nálunk is kí­sérletek a szóelemző írás elfogadtatására. Rámutattak a szóelemzés hívei azon tapasztalatra is, hogy az írás, mely sokáig fennmarad, az elröppenő szóval szemben, mely minden beszélő ajkán változik, természete szerint meg­tartJS az eredetibb alakot és így önkénytelenül szóelem­zésre, vagy történeti helyesírásra vezette az írókat. S

Next

/
Thumbnails
Contents