Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Komárom, 1905

52 dásának szempontja és formulázása változott meg egy kissé. Később, midőn valóban fonétikus írást kezdenek sürgetni a tudósok, ő a leglelkesebb és leghivatottabb védője az Akadémia szabályzatának. Mert az Akadémia megállapította helyesírás ezután sem maradt érintetlenül. Hallatszottak innen is, onnan is hangok, melyek a javítást, a még folyton tartó zavar megszüntetését sürgették. Akadtak, akik a legtágabb értelemben vett kiejtést akarták helyesírásunk alapjául, mások ellene mondtak az ilyen kísérletezésnek. Szóval az egyszerű c, az idegen szavak írása, és az aki összeírása miatt támadt viaskodas még meg sem szűnt, mikor 1876-ban szinte önkénytelenül óriási erővel előtérbe lépett az a kérdés, hogy melyik írásmód volna a helyesebb : a teljesen fonétikus-e, avagy az etimologikus. Sok szó esett mindkét tábor részéről, mindegyik a maga igazát hangoztatva. Az etimologisták, kiknek újabban élesszavú, hathatós védelmezője Yolf György volt, hivatkoztak arra, hogy minden írásban van etimologiai részlet, szóelemzés, ha mindjárt általánosságban a kiejtés szerint írnak is; felhozták azt az igazságot is, hogy az írás a beszédnek nem egyszerű másolása; ez nem is lehet, mert hisz a beszéd és az írás egymástól függetlenek s így csak útmutatásokat adhat a beszéd az írásnak, de törvényeit nem másíthatja meg ; érveltek azzal is, hogy amint a nyelv alakjainak elemzése, a grammatikai törvények tárgyalása folytán tudatosabban kezelték a nyelvet, az írásban is folyton jobban tért foglalt az etimológiai elv. Ennek folytán keletkeztek nálunk is kísérletek a szóelemző írás elfogadtatására. Rámutattak a szóelemzés hívei azon tapasztalatra is, hogy az írás, mely sokáig fennmarad, az elröppenő szóval szemben, mely minden beszélő ajkán változik, természete szerint megtartJS az eredetibb alakot és így önkénytelenül szóelemzésre, vagy történeti helyesírásra vezette az írókat. S