Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Komárom, 1905

48 főszabályát, hogy úgy írjunk, hogy se a nyelvszokást, se a grammatikai törvényeket ne sértsük s ép azon hangokat írjuk le, amelyek az illető szónak valóságára tartoznak. Az írás materialis princípiumainak : a szóejtésnek és a grammatikai pontosságnak fontossága szerinte körülbelül egyforma (30. §.), az egyik kiválóan érvényesül az egyszerű szók leírásánál (32. §.), a másik pedig akkor, ha collisió, avagy hangcsata támad." Igy a kemény és lágy mássalhangzók egymásra hatását az írásban nem jelöljük (43—48. §§.), valamint a j hatását sem az l, n, d, t-re (50., 51. §). Vannak szavak, amelyeknek írása a conventiótól függ, jóllehet tő vagy egyszerű szavak, mégsem írjuk a kiejtés szerint, pl. egy. Kolmár tehát a helyesírás kérdésében Révaihoz csatlakozott. Nem egészen Révait, hanem részben Verseghyt követi Ettre Karcliai Georeli Illés „A Magyar Helyesírás Fő Rendszabásairől" írt értekezésében (Jutalom Feleletek II. k. 3. értekezés). Szerinte „filosofiai princípiumokra" építjük a helyesírást, ha okát tudjuk adni, miért írjuk épen így a szót „ipse dixit" nélkül s ha a szónyomozás regulái kevés kivételt szenvednek. Ép ezért főszabálya, hogy úgy írjunk, „amint a hangot közönségesebben ejtjük" ; második regulája, „hogy itt-amott figyelmeznünk kell a szón3<

romozásra is." Mivel a kiejtést veszi alapul, de nem hagyja figyelmen kívül a szónyomozást sem, azért a Révai és Verseghy közti legeltérőbb ponton is közép útat keres : „Nem ön-kényes véleményen, hanem Filosofiai Principiumon építem tehát írásom' módját, midőn sem g, l, n, t után az y-1, sem d, l, n, t után a j betűt vaktában ki-nem zárom, hanem az y-isták és j-isták között közép utat tartván, a' rend-követő hangejtés szerint gy, ly, ny, ty betűkkel élek ott, a'hol a rendkövető szó-nyomozás mást nem kíván, dj, nj, Ij, tj betűkkel pedig, bár a rend-követő hang-ejtés ellenére is,