Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Komárom, 1905

49 élek ott, a'hol a rend-követő szó-nyomozás j betűt kíván a ragasztóknak béllyegéül, p. o. adj, élj, fonj, rontja." Az ny, gy, ty betűk után azonban nem fogadja el a j-t bélyegbetűnek. A „gyök-betűk' változásáról" (73—89. §§) cím alatt a korát jellemző etimologizálás szerint épen nem „filpsofiai princípiumok

1' alapján a-szokást is elfogadja egyik-másik esetben a helyesírás alapjául ; a továbbiakban teljesen Verseghyt követi. A Jutalom feleletek II. kötetében van még Gáti István értekezése : „Elmélkedés a Magyar Lexiconról és Helyesírásról". Három elvet állít fel, amelyek azt mutatják, hogy teljesen Révai álláspontjára helyezkedik : 1. sem a szókat (gyökereket), sem a származtatás charaktereit el nem változtatjuk, el nem rontjuk. 2. az eufonia kedvéért néha eltérünk a származtatás szerinti írástól és írunk kiejtés szerint. 3. a -ja, -je megmarad. A Tudományos Gyűjtemény-ben is sokszor hozzá szóltak a helyesírás kérdéséhez, de nagyobb hatású értekezés nem jelent meg ez irányban azon folyóirat lapjain, mely maga is tért adott mindenféle elv szerint való írásnak. Mintha az egész folyóirat szólna, hangzik az ítélet Trattner János Tamás szájából :') „nagy a villongás Literatorink között és foly mind e' mái napig a'miatt a feketetintás tollháboru a' Jottisták és Antijottisták között; egygyik Fél viaskodván a hangejtés mellett, a' születéssel és származással nem gondolván ; másik pedig a' születés és származás mellett a' hangejtésre nem ügyelvén. Melyik Fél fog nyertes lenni?, az idő megmutatja." ') Tud. Gyűjt. 1820. (V. 24. 1.) „Felelet azon kérdésre, hogy a c, cz, csvel, vagy a tz, ts-sel való írás egyez-e meg jobban a nyelv philosophiájával." 4