Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Komárom, 1905

41 (II. Ért. A magyar orthographiáról 25. §.) — a fentebbi regulák ellen azok, kik a birtokbéli s coniugatiobéli suffixumok előtt az utolsó betűnek megduplázása helyett j betűt írnak s így ezen egy betűnek többféle hangot adnak: így d és gy után gy ; l és ly után ly ; n és ny után ny ; t és ty után ty". Az ok, mondja Verseghy, amelyre a jotisták ezen fél tótos, fél németes orthographiât építik, a régiség, melynek orthographiáját etymologyiának nevezik. De a régiség nem competens ebben a tekintetben, mert már régebben sokan eltértek tőle, pl. Gyöngyösi ; általánossá csak a 18. század német könyvnyomtatói tették. Az etimologiai j semmi más, mint közbevetés (epenthesis) a legtöbbször s vájjon következik-e ebből, hogy ennek mindig kell lenni. Az a néhány példa, melyet az „Antiquitates" felhoz, csak azt mutatja, hogy vagy úgy ejtették, amint ma, akkor rosszul írták, vagy úgy ejtették, amint írták, akkor helyes, de azért a mai kiejtésnek és írásnak törvényt nem szab. S ha d, l, n, t, gy, ly, ny, ty után a j-t írják, miért nem írják így a es, c, s, sz, z, zs után is? A 26. §-ban a j characteristicon voltát cáfolja. Aki Herdert olvassa, — úgymond — azt (t. i. hogy a j bélyegbetű) el nem hiheti, mert maguk a jotisták sem írják az előbb említett betűk után, mert a gy, ly, ny, ty, d, l, 7i, t után sohasem adnak e betűnek j hangot, mert b, f, m, p, v, s, g, k, r, li után számtalan esetben nem írnak j-t; vocalison végződő szókban sem írnak j-t a többes számban (fáim) ; a t végű igék imperativusában sem írnak j-t, van néhány szó, mely j helyett v-i kap (lorat). Cadentia lajstromára

1) hivatkozva azt állítja, hogy a duplázást kívánó szó sokkal több, mint a j-t kivánó szó, ami szintén bizonyítja, hogy a j nem bélyegbetű. Ha szemére vetnék, hogy a d végű igéket így írja : imár^a, ezért a régiséget okozza, mely a gy hangra a gy jelet ') A tiszta magyarság 115. s köv. 11.