Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Komárom, 1905

42 hozta be s nem a dy jelet; ha ez volna a yy hang jele, ő így írná : nádydya v. náddya. A régiek ily esetekben yyyy-1 írtak, amint ily példákat Révai is hozott fel, tehát nem a j, hanem a duplázás volt a characteristikon. Nem is a kiejtés, hanem egyenesen a szóelemzés miatt írt Verseghy a vitás alakokban pl. dgy-1 : Az igaz magyar, — mondja a Magyar Grammatikában (8. §. Jegyzés), ha mindjárt j-vel ír is a birtokos nevekben és az igék mutató alakjában, e j-t úgy nézi, mint a d, l, t, n lágyítási jegyét. Nem a kiejtés elvéhez való ragaszkodás miatt nem írt tehát az igéknél s neveknél j-1 ott, ahol ma mindig azt írunk, hanem mert nem tudta elfogadni, hogy a j itt csakugyan bélyegbetű. Ezek a főbb okok, amelyeket Verseghy egyéb munkáiban is felhozott Révai s követői ellen. Jóllehet nem minden tekintetben helyeselhető Verseghy okoskodása, mégis vannak szabályai, melyek helyesek s lassankint teljesen meg is valósultak. Figyelemre méltó, amit a c hang jelöléséről mond, t. i. sokkal megfelelőbb volna csakis a c jelet használni ; de enged a közszokásnak, amely a ez jelet fogadta el, ép így ajánlja s helyesebbnek tartja a cs jelet is, mint a ts1. A kettős betűk csonkítását is javasolja (nem cscs, hanem ccs), sőt a csonkítást meg akarja tartani még ezeknek elválasztásában is (pl. c-cs). Az elválasztásra nézve a ma is érvényben levő szabályokat írja elő. Verseghynek azon elve, hogy úgy írjunk, amint kiejtjük a szavakat, volt a választó íal közte és Révai közt, aki vele szemben azt hangoztatta, hogy „a helyesírásnak első és legbiztosabb alapelve a szóelemzés, de ez nem zárhatja ki a jó hangzást . . . Ahol a szóelemzés cserben hagy, bár ez a mi nyelvünkben ritkán történik meg, csak a tő szavakban, segítségünkre jön a helyesírásThásik elve: a helyes szokás" (Orthographiae princípium primum et certissimum est etymologia, quae