Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Komárom, 1905

29 ki%aggattya, világosíttya, vattoc, stb., a második személyt rendesen elemzés szerint írja : kéreti, kérethet|3, kérhetjj, látb, láthatd, láttató, stb. De nemcsak az igealakokban, hanem másféle esetekben is hajlik a szóelemzés felé, különösen ott, ahol még élénkebben érezte a szó elemeit. Tudatosan, megfontolással hangoztatott elveket az egyöntetű helyesírás elérésére Geleji Katona István, akit „a mai helyesírás atyjának" szoktak nevezni. 0, az Orthodoxus Püspök mindenkit megró, régieket és kortársait egyaránt, hogy a magyar nyelv „irattatásában csak a pronuntiatiot, a kimondatásnak sonussát, a'mint a' szók a'ban, követik, s' azoknak pedig gyükereiket, eredetiket és természetiket tsak nem-is visgálják, s' innen vagyon, hogy tsak nem mennyi Magyar vagyon, meg a'nyi módon ir" (Corp. Gramm. 294.) „Az írásban pedig ez az nagy otrombaság, hogy semmit az szónak eredetire nagy sokak nem néznek, hanem tsak az mint az szó a' ki mondattatásban esik, úgy írják ki" ; ezért állítja össze Geleji Grammatíkátská-]éX, hogy megfigyeléseit, observatioit, „melyeket irogatásai és elmélkedései között egyszer, másszor eszében szedegetett, megjegyezgetett" (tehát nem rendszeres nyelvtan), a nyilvánosságra hozva a magyar helyírásnak biztos, állandó alapot teremtsen, még pedig Sylvesterrel, Dévaival szemben az etimologiai elvben, a szóelemzésben, hogy így egységes legyen a magyar írás. Valóban abban az időben, midőn irodalmi nyelvről még nem lehetett szó, az irodalmi vagy általános kiejtést nem lehetett elvül felállítani, csak a szóelemzés lehetett az egyedül lehetséges mód, mellyel a kitűzött célt, a szabatos, egységes írásmódot el lehetett volna érni. S hogy elérje célját, alaposan, sőt néhányszor a célt meghaladó módon kívánja a szóelemzés figyelembe vételét. Mindjárt a tsitsegés-ről szóló szabályai (1—2.) egé-