Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Komárom, 1905

Az emberiség azon törekvése, hogy gondolatait, szavait, tetteit a nyomtalan elveszéstől megmentse és utódaira áthagyományozza, oly régi, mint az emberiség története. E törekvésnek egyik legelterjedtebb és leggyakorlatiasabb eredménye az írás mestersége. Természetes, hogy az írás is, mint minden emberi alkotás, ős alakjában nagyon küzdött a kezdet nehézségeivel ; így pltudjuk, hogy az írni kezdő ember az állatok, a körülötte levő tárgyak stb. vázlatos lerajzolásával, karcolásával igyekezett kifejezni azt, ami lelkét eltöltötte, amit társaival közölni, vagy az utódok előtt ismeretessé akart tenni. Ez a kezdetleges írás a képírás volt. A képírásból fejlődött ki lassankint a fogalomírás, vagyis az ideográfia, amely a tárgyakat nem azoknak lerajzolt képe által, hanem bizonyos jelek által képzelteti el. Ezen jelek úgy keletkeztek, hogy a képírás képeit vagy csak jellegzetes fővonalaiban csinálták meg, vagy ezeknek csak egyes jellemző részeit rajzolták le. Ezek a vázlatos képek vagy kép-részletek lassankint nemcsak az ábrázolt tárgyat, hanem a hasonlóság révén velük összefüggő elvont fogalmakat is jelölték. Ilyen ideografikus írás az egyiptomi hieroglif írás. Ez az írás adja meg alapját az assziriai ékírásnak, később a moabita betűírásnak, majd utóbb a feniciai betűírásnak és ebből kölcsönözték a görögök a maguk abc-jét. A görög írás kettős irányban fejlődött;