Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Komárom, 1905

6 megkülömböztetünk ugyanis keleti és nyugoti görög alphabetumot. A latin abc a nyugotiból származott s Szicília és Itália alsó részének görög gyarmatosai révén terjedt el. A mi őseink, mikor a kereszténységre tértek, nemcsak a térítők vallását, hanem írását is átvették, jóllehet nekik, amint a ránk maradt adatok alapján biztosra vehető, volt sajátságos ősi irásuk, a pálcákra rovás. Lehetséges, hogy ennek a rovásírásnak ismerete csak nagyon kis körre terjedt, a térítőktől hozott írás pedig a szomszédos népekkel való érintkezések miatt sokkal használhatóbbnak bizonyult, mint az ősi írás, azért a kereszténység megszilárdulása egyszersmind a latin betűkkel való írás megállapodását is jelentette, még pedig az egyes betűknek oly hangértékével, amilyen hangértékben térítőink használták. Nemrégiben egyik élesszemű kutatónk, Volf György munkája alapján általánosan elterjedt az a nézet, hogy első térítőink és így a latinbetűs írásban tanítóink velence-vidéki olasz papok voltak. Ujabban azonban Melich János széleskörű kutatások alapján arra az eredményre jutott, hogy „a magyar népet a kereszténységnek, a latinbetűs írásnak a dunántúli pannóniai szlovének térítették meg'' (Melich: Szláv jövevényszavaink, I. k. 2. rész, 429.1.), még pedig a katholikus szlovének. A latinnak azonban sokkal kevesebb hangra volt szüksége a beszédben és írásban, mint a magyarnak, ép azért nem is volt annyi jele, betűje a latin abc-nek, mint amennyire nyelvünknek szüksége volt. Önkénytelenül az a kérdés merül fel, hogy az első magyarul írók, még pedig a latin betűkkel magyarul írók miként alkalmazták az így átvett betűket a latin nyelvben nem használatos magyar hangok jelölésére, vagy pedig mikép pótolták a hiányzó hangjeleket. Természetes, hogy a meglevő jelekkel kísérleteztek. Ez a kísérletezés okozta írásunkban az elfő nehézségeket, melyeknek leküzdése századokig tartott.