Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Komárom, 1905

43 tarnen non omnem euphoniam negligat . . . Ubi etymologia deficit, qui casus in nostra quidem lingua rarior est, in vocibus tantum primitivis, alterum succurit orthographiae princípium, recta consuetudo"

1) Révai kizárja ug)^an a helyesírás princípiumai közül a „vulgi pronunciatio"-t, a közönséges kiejtés módot, de azzal, hogy elfogadja a „recta consuetudo-t, elfogadja azt az elvet, amit Verseghy — nem értve ide most a kritikus j írását — így fejezett ki : úgy írjunk, amint tisztán és csinosan kiejtjük a szavakat. Nemcsak ebben, hanem más apróbb kérdésekben is megegyeztek ők s a tulajdonképeni eltérés, a harc oka semmi más, mint a Révai szóelemzésében első helyet elfoglaló j betű. Helyesen nevezték őket ypsilonistáknak és jotistáknak, mert a harc e két betű körül forgott, hisz Verseghy is hirdette, mint fönnebb láttuk, hogy a szavak írását nem lehet teljesen a kiejtésre bízni, mert mint ők maguk (az ypsilonisták) mondták, a nép a kiejtésben lustán használja a beszélő szerveket. Ép ez egyik főpontja Révai cáfolatának Verseghy ellen, mert „ad ver sárii ipsi secum pugnant", önmaguk ellen harcolnak az ypsilonisták, mikor azt tanítják, hogy a kiejtés szerint kell írni s mégsem követik a nép kiejtését (hej helyett hely-t írnak, ê-ment helyett elment), hanem etimologizálnak (tudta) stb. (El. Gr. 154-156. 1.). De ha annyira megakarják tartani a gyökeret, mikor így írnak : adgya, mért nem terjesztik ki gondoskodásukat az affixum-ra is, kérdi Révai méltán. Ha a régiségre hivatkoznak, lapokon keresztül kimutatja (157—166. 11.), hogy ha voltak is, akik oly kevert módon „radice intégra et affixo corrupto" írtak, de sokan voltak a legrégibb kortól kezdve, akik az etimologiát követték. De nemcsak a régiség bizonyít a j mellett, hanem a kiejtés is, mert könnyebb kiejteni a tud-ja alakot, mint a tud-gyá-t; a régiségből a j mellett az is bizonyíték, *) Révai : Elaboratior Grammatica Hung, v. I. pag. 152.