Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Komárom, 1905

írásmódot: monta mellett fogta és mondiad; sőt téves etimologizálást is végez, midőn ezt írja : agh képen ehelyett : akképpen. Elég erős etimológiai érzéket tanúsít a 16. század első tizedéből való Gyöngyösi-kódex. Nemcsak a -ság, -ség képző van meg még eredeti alakjában, pl. zent seeget (14.), ymadsag (7., 9., 24.), farradsagos (8.), zabadsaga (10.), vagy hangolvadás jelölése nélkül írva : ygazsag (2.), kethsseg nekul (44., 45.), hanem igéket ragozott alakjukban szóelemzés szerint ír: adyad (12.), twdyak (13.), maradyak, wygadyad (!) 24.), fogadta {41.); de előfordulnak egyes szók vegyesen is, pl. talpafol (12.) és és talpaftol (17.), zywedtewl (11.); máskor meg a kiejtés szerint ír, pl. agyad (adjad, 10., 11., 16.), tar eh (24.), walr/íagonkeerth (21.) neketh zolnom (69.) stb. Látni való e példákból, hogy ennek a latin betűkön kívül más jelet nem használó kis kódexnek irása eléggé megközelíti azt az alapot, amelyen ma állunk, talán nem épen tudatosan, hanem inkább nyelvérzékétől vezetve. A 16. század elejéről való a Peer-kódex, amely tartalma miatt is, de ránk nézve helyesírása miatt is igen nevezetes. Igaz ugyan, hogy e nyelvemlékben is sokszor találkozunk az ymagyon (18.), tliugyivk (21.), tlnvgya (65., 182., 192.), aggijad (165.), teceyk (57.), lach (látsz, 157.), maradi (151.), romchon (132.), germegded (312.) chyllakhd (366.) féle kiejtés szerinti írással, de már sokkal gyakrabban fordul elő a képzős és ragos alakokban a szóelemzés szerint való írás. Gyakran találkozunk az ymadsag (1., 10., 14., 54., 85., 135., 140., 213., 241., 368. stb.) faradsag (94., 118.), segedsegh (265.), [de van zegetseg (215.) és segetseg (264.) is,] zentliseg (3., 5., 34., 89., 124., 128., 137., 169. stb.), kethseg (250.), üdwözseg (68., 189., 242., 267., 285., 368. stb.), ygazsag (182.) alakokkal; továbbá: chathyat (3.), gondyath 21.), mutathya (61.), engedye (115.) fogadyad (241.), adyad (56.); ez az