Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Komárom, 1905

20 írásmód: engedged 328.) már a kiejtés és elemzés öszszezavarását mutatja. A Winkler-kődex a 16. században az első biztosan megállapított keltezésű. írása megegyezik az előbbiek írásával. Nagyrészt a kiejtést követi, de nem zárja ki teljesen a szóelemzést sem ; megnyilatkozik az az önkénytelen s úgyszólván tudattalan szóelemzési hajlam, amelyet talán minden magyarul értő és író emberen, ha mindjárt nem ismeri is a nyelvtan szabályait, tapasztalhatunk. Sokszor találkozunk e kódexben is az ilykép írott alakokkal: imagli (31., 41.), liatta vala (78.), liacz (82.), halgacz (91.), moggya (123.), attaivala (178., 181., 182.), zenvecz (249.), olchad (254.), maragh (262.), nywgogeck (261.), fogacz (276.), yartacz (280.), eghgliessegliere (37.), eektelembnek (36.), ezögbelöl megh teczezyk (135., 21., 4.) ; de azért a másik elv érvényesülésére is találunk elég példát: imádságod (31., 37., 38., 41., 124., 126., 159., 816.), setetseeggliel (79.), zentseghes 84.), ötz (= ütsz, 168.), keethseegh (177.), masodzor (156., 157.), harmadzor (187., 198.), segheedsegh (158., 163.), elégödyek (261.); a ioogyara, baratya, akaratya-féle írás is valószínűleg a szóelemzés elve szerint való, mert a hosszú mássalhangzókat rendesen megjelöli, itt pedig nincs megjelölve a hosszúság, pedig elég gyakran fordulnak elő, még pedig így; azt is tudjuk, hogy e kódexben az y legtöbbször j hangot jelöl s így valószínűnek tarthatjuk azon állításunkat, hogy a t és g hangok jésítésénél e kódex helyesírása a szóelemzést követi. Nemcsak kor- és műveltségtörténeti szempontból, hanem nyelvészeti szempontból is nevezetes maradványa kódex irodalmunknak a domonkos-rendi JRáskay Lea írta Margit-legenda, amelynek helyesírása — amint Ráskay Lea^egyéb iratai is — magán viseli a szorgalmas írónak önállóságra való törekvését a másolás munkája közben is. De azért az ő írása is legnagyobbrészt azt a kiejtés