Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Komárom, 1904

14 őrjöngő dühöngés lepje még a család minden tagját addig, míg egy Szenderi egy Vidényi-fiút a haláltól meg nem ment (Bosszú). Szenderi Gyula szereti Vidényi Emmát. Emma viszonozza szerelmét, de kijelenti, hogy a végzet tiltja egybekelésüket. Gyula hiába kér fölvilágosítást Emmától, ennek nénjétől, a társaságkerülő Vidényi úrtól, semmit sem tud meg. Emma kérése dacára elfogadja Vidényi meghívását és, bár Boldizsár, Vidényi szolgája, szintén visszatérésre akarja bírni, felkeresi magános kastélyában. Útközben egy rémes nőalak tőrt hajított utána egy ódon kastély ablakából. Vidényinél éjnek idején valami őrjöngő alak, kiben nem ismeri fel Vidényit, élesre fent késsel ront rá. Másnap vadászatra mennek. Vidényi bocsánatot kér az éjjeli háborgatásért s kéri, távozzék a várból, mert ott egy őrült lakik, ki élete ellen tör. Gyula azonban elhatározza, hogy marad. Míg gondolataival foglalkozik, egy zilált hajú nő fölkapja fához támasztott fegyverét s rá lő, azután ájulva összeesik. A nő Emma volt. Gyula teljesen megrendült, az odakerülő Boldizsár azonban elmondja neki a család szerencsétlenségét. Az ősi átkot, melynek csak föloldó föltételét nem ismerik a Vidényiek. Egyszerre segélykiáltást hallanak. Gyula rohan a hang felé s Vidényit megmenti egy dühös vadkantól. íme, a föltétel teljesült, az átok megszűnt, amit az ős Szenderi Vidényinek álmában jelent ki. Gyula és Emma egybekelnek. Az Atokon egészen a német romantika hatása érezhető. Sok benne az érzékenység, a titokzatos, sejtelmes, a valószínűtlen helyzet. A szerkezet egységét teljesen megbontja az, hogy a cselekvény az előjáték után több századdal történt. Jellemzése sem természetes. Szenderi élő és cselekvő alak lett volna, ha feladatát nem födi a titoT' homálya. így a cselekvény alig halad, a hős teljesen tehetetlen. Érthetetlen, hogy Boldizsár a titkot nem