Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Komárom, 1903

4 Deák Ferenc volt, kedves ifjak, ez Isten küldötte férfiú, a haza bölcse, az újuló és megújhodott Magyarországnak legnagyobb embere, kinek nagysága és fenséges szelleme előtt még a fejlettség legmagasabb fokán álló népek is meghajtották elismerésük lobogóját. Valóban, kedves ifjak, a magyar ember büszkén mutathat történetére, mely bár telve van szenvedéssel és bánattal, de telve van a nemzet igazáért, jogaiért, alkotmányáért és szabadságáért, felvilágosodásáért, haladásáért, szellemi nagyságáért küzdő harcosokkal, hősökkel is. Ma száz éve, hogy a kies Zala szivében egyik nemesi kúria megnépesült, s a ringó bölcső mellett a magyar nemzet géniusza mosolygott az édesen szendergő kisdedre, az ég küldöttére, aki majdan elvezeti jogaitól megfosztott népét az alkotmányosság igéretföldjére. Megváltónak született ő is, akit a magyarok jóságos Atyja azért adott, hogy a legkeserűbb, a leggyászosabb megpróbáltatás helyett az igazi életnek, az alkotmányos szabadságnak napját varázsolja hazánk egére. Nem Mars, a harcok ádáz szelleme, ringatta bölcsejét, hanem Justitia, a jog és igazság istenasszonya, nem a halálthozó acél volt az ő fegyvere, hanem az ész, melynek boncoló hatalmával ellenállhatatlanul birta le ellenfeleit. Az a nyitott könyv és tollatt tartó kéz, mely a Deák család nemesi címerében szemlélhető, mintha már századokkal előbb jelezte volna, hogy támad e családnak egykor olyan sarjadéka, aki nem buzogánnyal, melyet a címerpajzsból kiemelkedő kar markol, hanem az ész erejével, a jog és az igazság fegyvereivel vívja meg a döntő ütközetet. Magyar ifjúság ! Történelmünk e fenséges alakját megismerni, emlékét mélyen szivünkbe vésni és fenntartani, dicsőségét az egész világ előtt büszkén hirdetni a mi feladatunk. Az ő dicső szellemének ünnepe növelje és szilárdítsa meg bennünk a törvényekhez, joghoz és