Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Komárom, 1902

29 az idegen mulatságok tündér csábításain s az idő mostohaságain is" diadalmaskodik. Eredményt különösen a színészeknél ért el, aki!{ nagyon szorgalmas munkásai voltak a színpadnak.

1) Hitét, bizalmát a szinészet ügyének sikerében még a sok nehézség, az 1815-iki kudarc sem döntötte meg. Talán az az erős fajszeretet, mely áthatotta egész valóját, láttatta vele oly könnyen legyőzhetőnek a nemzet közönyösségét. A Hasznos Mulatságok 1822-iki évfolyamában rövid cikket közöl, melyben azt a kérdést fejtegeti, kell-e a magyarnak szinház. Arra az eredményre jut, hogy igenis kell, na e téren is lépést akar tartani a többi európai nemzetekkel. A színdarabokból sok haszon háramlik magára a nyelvre, azonkívül általánosakká teszik a közönséges élet finomabb szokásait és a művelt nemzetek díszesebb életrendjét. A tanulatlan embereket nevelik, a nemzeti nemes éizést ébresztik és megerősítik. A mily rendületlenül bizott a magyar szinészet jövőjében, époly kevéssé akarta hinni, hogy az idegennek oly sok pártfogója van Pest városában. Jellemző és érdekes adomát tartott fönn róla kortársa, Balog István: „Midőn tervbe vett Pest városa egy Dunaparton újonnan építendő nagy német színházat, a mi jó öregünk — bár átlátta, hogy kivihető — azt állítá : Meglássuk, akadályok fognak elógördülni, s honnan kerülhetne ki az építési költség. Mikor azt mondták neki : Urambátyám, már az alapkövet is letették, még pedig ágyúdurrogások közt, s ugyancsak hozzáfogtak az építéshez ; ekkor is ezt válaszolá: Oh nem hiszem, fiam, — mert ő maga meg sem akarta nézni — csak ámítás, szemfényvesztés, meglássátok, kis idő múlva abba hagyják az építést. Midőn később tudtára adtuk, hogy ma este játszanak benne, mit mond ehhez a téns úr ? — már ekkor ábrázatja színeket játszott, ajkai remegtek s kí1) Bayer I., A nemzeti játékszín tört. I. 426. 1.