Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Komárom, 1902

26 birtokos urak pompás német theatrumot emeltek a német nyelv megkedveltetésére, „vájjon nem lészen-e az egész nemzetben annyi lélek és a maga becsének annyi érzése, hogy egy díszes theatrumot állítson a saját magyar nyelvének?" Hazánk alkotmányát, törvényeinket, nemesi jogainkat védelmezzük, nyelvünkről pedig megfeledkezünk. Ha büszkén nevezzük magunkat Árpád maradékának, becsüljük meg Árpád nyelvét s a magyar múzsáknak állítsunk valahára illendő templomot. Mikor a nyelv kiműveléséről van szó, nem szabad visszariadni semmi áldozattól. Pest vármegye megtette az első lépést, megvette a telket, most már csak a nemzet adakozása van hátra. Ezek a főbb gondolatok, amelyeknek megvalósításáért Kultsár oly hévvel küzdött, de az ő életében még nem öltöttek testet. Míg így tollával a szunnyadozó nemzeti érzületet akarta fölébreszteni s a hazafiakat áldozatra serkentette, addig másrészről mint igazgató a színháznak belső ügyeit rendezte. A magyar szinjátszótársaság az ő vezetése alatt oly szép sikert ért el, hogy fölkeltette a német társaság igazgatójának irigységét. Minden módon rajta volt, hogy megvonassa a magyar társaságból azon kedvezményeket, melyeket rövid idő óta élvezett. Bért követelt a balletek, némajátékok és tánczjátékok után, mert ezeket nem vette magyar előadás számba, pedig a szerződés szerint csak magyar darabjai után van fölmentve a taksa alól. Kultsár 1814. aug. 22 én kérelmet intézett a Helytartó Tanácshoz és hivatkozott a fejedelemnek 1811. jan. 2-án kelt végzésére, mely a magyar társulat függetlenségét és minden bérfizetéstől való mentességét biztosítja. Erélyes felszólalásának meglett az eredménye, mert a társulat megmenekült az ilyen jogtalan követelésektől.

1) —.1815. július végén súlyos csapás érte a pesti szin1) Bayer J., A nemz. játékszín tört. I. 405—407 1.