Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Komárom, 1902

27 társulatot. Kultsár, ki két évig oly önfeláldozással és anyagi áldozatokkal vezette a társulatot, lemondott az igazgatóságról és tudtára adta az egybehívott színészek­nek, hogy el kell távozniok Pestről, mert el kezdik bontani Rondellát. Tehát „illendő hely fogyatkozása miatt" 1) kellett elköltöznie a színészeknek. „Szegény magyarok ! Magyarország fővárosában a magyar színé­szetnek nem volt hely, hova települjön," írja Déryné naplójában. Bizonyára nem Kultsáron mult, hogy az a társaság, mely Pesten nyolc évet végig nyomorgott s folytonos nélkülözéssel küzdve már teljesen összetanult társulattá fejlődött, 1815-ben fölbomlott. Ö mindent megtett, amit szóbeli és írásbeli buzdítással, erkölcsi és anyagi támo­gatással egy embernek módjában van megtenni. Sokkal mélyebbre ható okok idézték elő, hogy a nemes célra irányuló törekvés époiy eredménytelen lett, mint 1796-ban. Ez a nemzeti ügy épen a kormány részéről nem nyert támogatást, pedig neki ily nemzeti irányú törekvés pár­tolásában elül kellett volna járnia. Sőt ellenkezőleg azt látjuk, hogy a német nyelvű színészetet dédelgeti a ma­gyar rovására, a mely a nemzeti ügyet szolgálta; már pedig az 1815. szept. 26 án megkötött fejedelmi szövet­ségnek az volt a célja, hogy útját állja a nemzetek min­den önálló törekvésének. Pest vármegye pártfogásába vette ugyan a magyar színészetet s három izben is felszólította a megyéket támogatásra, de egymaga nem bírta meg az áldozatokat, az adakozás pedig az e korbeli szegény pénzviszonyok miatt nem lehetett oly nagy fokú hogy a működő szín­társulatot is fönntartsa, azonkívül a tervezett állandó szinház felépítését is lehetővé tegye. A mondottakhoz járult még az a körülmény, hogy a nélkülözés, a nyomorúság nyomán beköszöntött a tár­J) Hazai és Külföldi Tudósítások. 1815. I. 50. sz.

Next

/
Thumbnails
Contents