Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Komárom, 1902

21 színtársulattól külön tarthatja előadásait, Vida, aki vagyona kockáztatásával is kész volt a társulaton segiteni, a Hacker féle szálló nagytermét alakíttatta át saját költségén színházzá. A sok anyagi áldozat azonban vagyoni helyzetét meglehetősen megrongálta; részben emiatt, részben házassága miatt 1811-ben lemondott az igazgatóságról. Pest városában a magyar szinészet csak mostoha gyermek volt. Míg a német szinészet múzsájának 1812-ben fényes hajlékot emeltek, amelynek megnyitására a Helytartó Tanács szégyenszemre a magyar társulat tagjait is kirendelte, addig a magyar játékszín apostolai arra is nehezen kaptak engedélyt, hogy a drága bérletü Hackerteremből az ütött-kopott Rondellába visszavonulhassanak. Természetes, hogy a magyar szinészet az uj német szinház fényével nem versenyezhetett, a látogatók tehát nagyon megfogytak. A következő évben már annyira eladósodtak színészeink, hogy a vármegye a társulatot fel akarta oszlatni. E válságos pillanatban vette kezébe a társulat igazgatását Kultsár, kit a legnemesebb szándék, a lángoló hazafiúi lelkesedés késztetett arra, hogy e művelődési intézmény megmentésére fordítsa erkölcsi és anyagi erejét. Első tette azt mutatta, hogy a magyar szinészet ügye valóban avatott kézbe került. A kopott, rozzant Rondellára ugyancsak ráfért már a javitás, a ruhatár is siralmas állapotban volt, az avult öltözetek nem valami vonzó látványt nyújtottak. Mig a javítás munkája tartott, Kultsár a társulatot Fehérvárra küldötte, ahol a következő évben még három ízben megfordult. A társulatnak vidékre küldése minden tekintetben eredményes volt, mert az előadásokat látogatták ; másrészt annyira megnyerték a vármegye rendeit, hogy ettől az időtől fogva Fehérmegye folyton nagy érdeklődést tanúsított a magyar szinügy iránt.