Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Komárom, 1902

19 sára Ösztönözte Kultsárt, amely már két évtized óta küzdött a létért. Ez a magyar színjáték ügye volt. Az a nagy lelkesedés, mely az 1790. országgyűlés idején a sokáig szunnyadó nemzeti érzületet lángra lobbantotta és az első színjátszó társaságot is létrehozta, csak szalmatűz volt, lángot vetett, azután elaludt. Az első szinésztársaság, a magyar nyelv buzgó terjesztője, néhány évi vajúdás után 1796-ban feloszlott. Ezután egy évtizedig hallgat a színészet ügye Magyarországon, míg végre a már nagy tekintélyű Kultsárnak pályakérdése : A magyar nyelv mostani állapotjáról és kimlvelhetési módjáról és eszközeiről alkalmat nyújtott arra, hogy a színészet ügye az irodalomban újra napi rendre kerüljön, s átmenjen a köztudatba a játékszin nyelvi, nemzeti és irodalmi fontossága. Időközben Wesselényi kolozsvári társulatának kilenc tagja a derék báró kívánságára megindult Magyarország felé, hogy itt újra fölébressze és állandósítsa a színészet elaludt ügyét. A társulat Debrecenen és Szegeden át végre Pestre jutott, hol a legszebb remények kecsegtettették, mert Ernyei, a Weselényitől kirendelt igazgató, miután végig nézte a német színtársulat játékait, meggyőződött, hogy társulatával szégyenvallás nélkül fölléphet az országgyűlésre összegyűlt rendek előtt. Kultsár a Hazai Tudósítások 1807. 25. számában adja tudtára nagy örömmel a közönségnek, hogy a társaság Pest vármegyéhez benyújtotta kérvényét. Bizik, hogy a társaság igazságos kérelme meghallgatásra talál és lesznek pártolói, akik meggondolják, hogy „a Theatrum az a ditsőséges hely, hol a magyar nyelvnek méltósága legnagyobb fényében tündökölhet." Pestvármegye melegen ajánlotta a játékszin ügyét a Helytartó Tanácsnak és a nádornak. A Helytartó T. a Budán való játszásra engedélyt adott, Pesten azonban a német szinház bérlőjével kötendő szerződéstől tette függővé az ügyet. 2*