Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Komárom, 1901

A- w lett.

1) Horatius pedig Enniusról azt mondja, hogy görög befolyástól érintetlen költemények szerzője.

2) És hogy Ennius szatirikus költő volt, Jbizonyítják költeményeinek megmaradt töredékei, melyek magukon hordják a mulattatás és oktatás jellegét. S Quintilianus határozottan kimondja: a szatira egészen a miénk.

3) Azonban ringott legyen bölcsője akár görög, akár római földön, tárgyunkra nézve mellékes. Csak annyit jegyzünk meg, hogy a szatira oly faja a költészetnek, mely egyetlen művelt nemzet irodalmi életében sem hiányozhatik ; és ha esetleg idegen hatás folytán nem ültethette át, a kényszerűség hatása alatt Önmaga teremtette és fejlesztette volna ki. Hiszen nincs a földön oly tökélyetes emberi társadalom, melynek viszásságai, erkölcsi fogyatkozásai ne volnának; s viszont nincs oly romlott társadalom, melyben ne akadna egy-két nemesen gondolkodó és erkölcsi érzékkel biró jellem, aki kora romlottsága fölé emelkedve ne hallatná tiltakozó, feddő szózatát. A szatira pedig oly költemény, mely a társadalomnak kisebb-nagyobb erkölcsi hibáit korholja enyhébb vagy maróbb gúnynyal. A rómaiaknak voltak erkölcsi fogyatkozásaik, de akadt közöttük nem egy józanul gongolkodó és erkölcsi érzékkel biró férfiú is, ki népe boldogulását szivén viselve felemelte feddő szavát, s kit azonfelül a múzsa is homlokon csókolt. A dolgoknak ilyetén mérlegelése folytán másoknak engedjük át a meddő vitát: vájjon a szatira megteremtésének, fejlesztésének dicsősége a görögöket, vagy a rómaiakat illeti-e meg. Mint mondottuk, a szatira oly költemény, mely a társadalom erkölcsi hibáit korholja gúnyos módon. Tükörhöz lehet hasonlítani, melyet a szatirikus költő azért tart kora elé, hogy ez minden kendőzés nélkül, a maga valóságában szemlélhesse lelke azon torzvonásait, melyek mások előtt nevetségessé, visszataszítóvá teszik. S ezért 1) 17. K. II. tej. 2) 1. K. X. szat. 3) 10. K. I. tej.