Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Komárom, 1901

A- w merjük állítani, hogy valamely kor és a benne élő nép erkölcsi érzékének, gondolkodásának, műveltségének hű megítéléséhez sok-sok adatot nyújtanak a szatírák. Nincs tehát tanulság híjával megvonni a párhuzamot a hajdan világot kormányzó Róma két kiváló szatirikus költője, Horatius és Juvenalis között ; hiszen szatíráik alapján beletekinthetünk népük azon társadalmi, erkölcsi hibáiba, melyek az egykor oly hatalmas római népnek sírját megásták. Körülbelül száz esztendő választja el egymástól a két költő születésének idejét. Más korszellem nevelte Horatiust és más Juvenalist. Abban az időben, mikor Horatius született, a rómaiak már nem voltak méltók a szabadságra. Régi, egyszerű erkölcseiket, melyek a múltban oly nagygyá és oly félelmessé tették a római nevet, egyre jobban s jobban vetkőzték le. A meghódított zsíros tartományok anyagilag gazdaggá, de erkölcsileg szegénynyé tették Rómát. A Catók és Scipiók városa kapzsivá, fényűzővé, mértéktelenné, élvezethajhászóvá, elpuhulttá lett. A birodalom fővárosának romlottsága azonban még nem ütött egészen tanyát a vidéken. Nem Venusiában, ahol Horatius született Kr. e. 64-ben. Édes anyját még gyermekéveiben elvesztette. Apja, ki foldmiveléssel foglalkozott, gondos őre volt az anyátlan árva lépteinek és egyszerű, becsületes életével jó hatást gyakorolt a fiatal, fogékony szivre. Gyermeke nevelésében nem az vezérelte, hogy fia majdan jövedelmező, zsiros álláshoz jusson, hanem tisztességes, becsületes emberré legyen. Midőn észrevette fiának nem mindennapi tehetségét, eladta falusi birtokát és Rómába költözött. Nem sajnálta a költséget és gyermekét a nemes ifjakat megillető oktatásban részesíttette. Horatius, miután Rómában befejezte tanulmányait, alaposaob és tökélyetesebb kiképzés végett Athenbe ment, ahol a bölcseletet hallgatta. Itt érte őt a szabadságharcz kitörése, mely utolsó felbuzdulása volt