Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Komárom, 1901

A- w részlet következik szatírájában, ahol édes atyjáról emlékezik meg, ki nem sajnálta az áldozatot, csakhogy fia jellemes emberré legyen. Horatius igazának tudatában méltósággal fejti ki tárgyát, de közben-közben elszórt vonásokkal kora erkölcsének képét is megrajzolja. Juvenalis ellenben a legnagyobb méltatlankodással festi le harmadik szatírájában a megmételyezett erkölcsöket és kegyetlenül támad a bevándorolt jövevények ellen, akik — szerinte — minden kigondolható rossznak az elültetői voltak, úgyhogy a piszok miatt tisztességes ember Rómában többé nem maradhat meg. Ha a mondottakhoz veszszük a hatodik szatírát, melyben a költő a nőknek vétkeit írja le, Róma visszataszító képe csaknem egészen előttünk áll. Itt jegyezzük meg, hogy Juvenalist amiatt, hogy a hatodik parancs elleni förtelmeket egész mesztelenül tárgyalja, sokan elitélik. De ha tekintetbe veszszük, hogy pogány emberrel van dolgunk, továbbá hogy a szatirikus torzít bizonyos fokban, bár való teszi alapját, azonkívül hogy e korban a szónoklat tanulásának főczélja volt a dolgok élénk leírását, színezését elsajátítni, akkor nem törhetünk pálczát Juvenalis fölött, kit különben a szent atyák is ethicus írónak neveznek. De alkossuk meg többi szatírájának tárgya alapján kora Rómájának teljes képét. Negyedik szatirájában történeti dolgokat tárgyal, amennyiben Domitianust és szolgalelkű senatusát rajzolja le. Legnagyobb részét e szatírának művészien szőtt elbeszélés teszi meghintve finom ötletekkel, úgyhogy méltán mondhatjuk, hogy itt elérte Horatiust ; de azért nem tudja megtagadni magát; mert Horatius történelmi dolgok elbeszélésénél is mindig megtartja a komikus szerepét, Juyenalis ellenben mély és komoly gondolatokat vegyít elbeszélésébe és néha-néha a legmaróbb gúnynyal támadja a legaljasabb császárt. Élénken festi a tányérnyalók nyo\