Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Komárom, 1901

A- w morult helyzetét is. Majd azoknak szerencsétlenségéről tesz emlitést, kik irodalmilag működnek és véleményüknek nyilvánításában nem körültekintők. Nyolczadik szatírájának tárgya megegyezik Horatiuséval, amennyiben kiváló példákkal bizonyítja be, hogy az igazi lelki nemességet nem a születés, hanem az erényes élet adja meg. E szatira szerkezet dolgában Juvenalist sokkal gyengébbnek mutatja Horatiusnál. Ennél ugyanis az egyes részek lánczszemek módjára kapcsolódnak össze, úgyhogy az egésznek megbolygatása nélkül egyet sem szakíthatnánk ki ; ellenben Juvenalisnál a nemességnek mindenfelől összegyűjtött gonoszságai nem kapcsolódnak oly bensőleg egymáshoz és folynak oly természetesen egymásból ; úgyhogy az egyes részek helyet cserélhetnek, sőt egészen elmaradhatnak az értelem kára nélkül ; azonban meg kell jegyeznünk, hogy az egyes részletek kidolgozásában annyi műgond van, hogy e tekintetben méltán versenyezhet Horatiussal. A 10. és 13. szatírában az emberi dolgok hiúságán bölcselkedik és az emberek csalfaságait teszi gúnytárgyává. Majd a czifrán nyomorkodókat ostorozza. Végig suhint az örökséghajhászók között, kik nemtelen módon iparkodnak vagyonhoz jutni ; itt megjegyezzük, hogy Horatius hasonló tárgyú szatirája sokkal csiszoltabb, ötletesebb, rendezettebb és beszélgető formájánál fogva sokkal élénkebb. Mély és értékes gondolatokkal van tele 14. szatirája, melyben a gonosz szülőket ostorozza, kik rossz példáikkal gyermekeik erkölcsének gyilkosaivá lesznek. Kikel az vallási rajongók ellen és babonáikat nevetségessé teszi. Utolsó szatírájában keserű gúnynyal sorolja fel a katonáskodás előnyeit és ostorozza a katonák nagy szabadságát és szemtelenkedéseit. Röviden : Juvenalis keserű, maró gúnynyal ostorozza mindazon gonoszságokat, melyeket az emberek a természet, önmaguk és embertársaik ellen megcselekszenek.