Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Komárom, 1901

A- w resztények vérével megtermékenyített talajból sarjadzottak. Egészen másként mérlegeli ő a dolgokat, mint Horatius. Az olvasó megvetést, undort érez, irtózik azon kortól, mely Juvenalis szatíráinak tárgyat nyújtott. Megbizonyosodást meríthettünk erről a már előadott szatírájának tartalmából. A nők elcsábítása, a házassági hűség megszegése, a férjeknek méreggel való elemésztése, az árvák vagyonának az elsikkasztása napirenden van ; a sehonnaiaknak pöffeszkedése, a bűnösök bűntelensége és szemtelen kérkedése, a legaljasabb jellemeknek méltóságra jutása, a koczkajáték féktelensége, a szenvedélyek zabolátlansága soh'sem virágzott jobban, mint ekkor. Akadnak sokan, kik játszszák a becsületest, mert nem tudnak már ujabb nemet találni a gonoszságban. Másik Catoként jajdul fel a költő: Mik most történnek a győző nép városában, nem teszik meg azok, kiket legyőztünk ! A harmadik szatírában élénk színekkel írja meg Róma piszkos képét. E szatíra tárgyban csaknem megegyezik Horatius hatodik szatírájával. Mindkettő Róma és polgárainak képét állítja szemünk elé, de egészen más Juvenalis színezése és más Horatiusé. Horatius ezen szatíráját azért írta, hogy megfeleljen azoknak, kik ostoba módon szemére hányták alacsony származását. Maecenas barátságát hozza fel nekik, aki jóllehet a legnemesebb, mégsem veti meg az alacsony származásút, mert nem származás, hanem jellem szerint mérlegeli az embereket. És ez helyes ; mert hisz' vannak Rómában igen előkelő származásúak, de magukban véve értéktelenek, jellemtelenek és így megvetésre méltók ; vannak ismét alacsony származásúak, kik tehetség, képzettség nélkül kapaszkodnak föl a tisztségekre és így nevetségesek. Azonban a költő, Horatius, jóllehet származásra nézve nem magasrangú, mindamellett megnyerte Maecenas barátságát, nem születése miatt, nem is gazdagsága miatt, hanem kiváló egyéni tulajdonságánál fogva. És most kedves 2*