Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Komárom, 1901

A- w Horátius első könyvének I. szatírájában az emberek azon csúnya hibáját irja le, hogy nincsenek megelégedve soi sukkal, és ennek okául a kapzsiságot említi ; egyszersmind jóakarólag tanácsot ad : mindenki örvendve helyzetének éljen okosan. Miként ódáinak, leveleinek, epodosainak elsejét benső baiátjához, Maecenashoz irja, ki bár nagy kegyben volt Augustusnál, mégis egész életén át visszavonult, egyszerű életet élt, szatíráinak elsejét is hozzá intézi és tőle kérdi : miért nincsenek megelégedve az emberek sorsukkal és miért mondják boldogabbaknak azokat, akik más állást töltenek be. S ezt a mindennapi életből vett példákkal világítja meg művészies módon. A katona ugyanis, aki érzi már az öregség terhét és a hosszas fáradtságban öt*» C5 kimerült erői is kezdik immár cserben hagyni, fölkiált : „0 szerencsés kereskedők!" Ellenben a kereskedő, kinek hajóját a mély tengeren dobálja a vihar s kinek élete folyton a halál félelme és az élet reménye között hányódik, meggyűlölve sorsát igy kiált fel : „Jobb a katonáskodás ! íme, egymásra törnek, néhány perez, s itt a gyors halál, vagy az Örvendeztető győzelem!" Az ügyvéd, akit az ügyes-bajos falusi már kakasszókor felver álmából, megutálva a városi életet a falusit kívánja; ellenben a falun lakó a városi életet eléje helyezi a magáénak, mivel igen gyakran kénytelen munkáját félbeszakítani, földjeit elhagyni és Rómába menni, hogy jótállóit felmentse. Azonban, hogy Maecenast sokáig ne terhelje az ilyen dolgok elsorolásával, melyek még a fecsegő embert is kifárasztják, megmondja, hogy hova lyukad ki a dolog: ha valamelyik Isten mondaná „íme, én megteszem, amit óhajtatok; te, aki imént katona voltál, kereskedő lész• te, ügyvéd az elébb, falusi lész . . . Nos! Mit álltok?"... Nem mozdulnak . . . Pedig boldogok lehetnének ! ? A o ö költő ezután nevettető módon irja le az emberek állha-