Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Komárom, 1901

A- w tatlansága miatt haragvó istent: Nem történnék ok nélkül, ha Juppiter az ilyen emberek miatt megharagudva fölíujná orczáját és azt mondaná, hogy ezentúl nem lesz oly kegyes, hogy meghallgassa az emberek kívánságait. E/.után a költő, nehogy azok hibájába essék, kik a komoly dolgokon nevetve surrannak át, kijelenti, hogy ő abbahagyja a tréfát és áttér az emberek panaszainak az okára; s ezt a kapzsiságban találja. Miként előbb is, most is az életből vett példákkal él ; néhány embert nevez meg, akik vagyonszerzés kedvéért sok mindent eltűrnek, de utálatos kincsvágyukat iparkodnak minden módon elrejteni, mentegetni, azonban hiába, mert a költő könynyedén czáfolja meg a mentségükre felhozott okokat. A földmives, ki ekéjével a kemény földet forgatja, az alattomos csapláros, ki a nyereség reményében felülteti embertársát, a katona, ki nagy fáradalmakat tűr el a zsákmány reményében, a kereskedő, ki vagyona növelése czéljából a legnagyobb tengeri veszedelmektől sem riad vissza, mind azt mondják, hogy azért fáradnak, hogy maguknak gondtalan öregséget biztosítsanak és csupán a kis hangyát utánozzák, a mely bámulatos serénységgel gyűjti össze az eledelt téli időre. A költő ezen valótlan mentegetődzést csakhamar nevetségessé teszi. Ezen emberek hasonlítanak ugyan — mondja a költő — a bölcs hangyához, a mely télen okosan fogyasztja az összegyűjtött eleséget, de csak a gyűjtésben és nem a gyűjtöttek felhasználásában; mert nem a gonddatlan öregség biztosítása kedvéért mennek neki a veszedelmeknek, hanem azért, hogy senki se legyen náluknál gazdagabb. Más kapzsi emberek vagyonukat elrejtik, mert azt hiszik, hogy ha bármily csekélységet is felhasználnak belőle, vagyonilag tönkre mennek. Ezen balgáknak aggodalmát alaptalannak mondja a költő a mindennapi tapasztalat alapján: vájjon mennyivel bir többet mege-