Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Komárom, 1900

16 vitézségük révén a közbizalomra számot tarthatának. E tisztségre tehát ki nem szemelik vala Aristidest, ki, mint emiitők, sem származásra, sem vagyonra nem tünt ki, ha már előzőleg ki nem mutatja fényes elméjét s derékségét. S mi példázza jobban bölcs tapintatát, mint amaz ese mény, hogy a döntő pillanatban — mert a haza jóléte ugy kivánta — a vezérséget szívesen átengedi Miltiadesnek. E tényénél a tiszta látást legfőlebb szerénysége múlja fölül, mert lángelméje sugallta emez egység hogy fényesen bevált, bizonyság rá Nepos szava: „eme harczban bátorságra olyannyira kitüntették magukat az atheniek, hogy az ellenség tízszeres számát teljesen legyűrték s őket úgy megriasztották, hogy a perzsák nem táborukba, hanem hajóikra menekültek. E csatánál dicsőbb nem esett még az athéniek életében, mert soha ily maroknyi had nem vert le oly rengeteg sereget."

1) Plutarchus szerint Aristides a csatasor közepén állott fel tribusával, hol az ellenség legtüzesebb rohamát kellett föntartania s a mellette küzdő Themistoklesszel együtt a legvitézebbül viselkedett s így mivel a legádázabb harczot hősies kitartással állta, elsőrangú dicsőség illeti meg őt.

2) De józan, gyakorlatias felfogását dicséri az a számtalan jó tanács, buzditó szó, melylyel hazája hadi érdekeit munkálta. Például, szomorú számkivetése idejét arra fordítja, hogy az aeginaiakat, mig közöttük él, ösztönzéseivel s jó példájával rávegye a görögök szövetségéhez való ujabb csatlakozásra, s ők hajtva szavára, nemcsak nem kedveznek többé a perzsáknak, hanem a tengeri ütközet legelső diadalát ülik rajtuk — a közmeggyőződés s'.érint.

3) Avagy ki vitathatná el abbéli szolgálatát, mikor a salamisi tengeri csata küszöbén Aeginából jövet ezer veszély közepette övéihez siet, hogy a legmélyebb csönd ben történt körülzárolásukat hirül adja a mit sem sej1) Miit. 5. fej. U. e. csatáról v. ü. Herod. VI. Ili 113. 2) Plut. Ar. 5. fej 3) Her. VII. 147.