Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Komárom, 1900

17 tőknek. A vezérek nagyban vitatkoznak a gyűlésen, mikor Aristides Salamisba ér s megállván a bemenetnél, kihívja Themistoklest.

1) Ezt tehát kijÖttekor így szolitá meg: „Themistokles, ha józanok vagyunk, félbehagyjuk a hívságos s kicsinyes viszályt s inkább üdvös, nemes versenybe kezdünk, hogy vállvetve mentsük meg Hellast, te mint parancsolóm s tábornagyom, én meg mint alantasod s támogatód. Különben is hallom, te adád most a legjobb tanácsot, midőn a szoros minél gyorsabb áthajózását rendelted el, s ha veled a szövetségesek ellenkeznének is, maga az ellenség támogatja tervedet .Hiszen már körben, elül-hátul telidesteli van a tenger az ellenség hajóival úgy, hogy maga a szükség akaratuk ellen is a vitézségre készti őket s a harczra, mert a megfutás már lehetetlen."

2) Mily lángoló honfiszív s észszerű megfontolás szólal meg e lelkesítő szavakban ! Ugyancsak az ő utján tudták meg a görögök Mardonius támadó terveit is. Sándor, macedoni király t. i. ő hozzá ment titkon, ő meg rögtön közié a dolgot Pausaniasszal

3) s így csatarendben állva, készen várhatták az ellenséget. De a perzsák üldözésének, illetve kiűzésének tervében is Aristides segítette tanácscsal Themistoklest. Midőn ugyanis az athéniek a perzsák foganatosabb üldözésére — hogy t. i. előttük az utat bevágják — a hellespontusi hidat szét akarták rombolni s már-már Themistokles is mellettük nyilatkozott, megkérdé ez iránt Aristidest. O azonban a hidrontás helyett még egy másik hid építését javallta, hogy a barbároktól annál hamarabb szabadulhassanak. S okoskodása helyes alapon állt: „ha ugyanis a helléneknek ily óriási tömeggel kellene megküzdeniük, — fele

i

: — nagy baj zúdulna országukra, mert sokkal nagyobb hévvel harczol kiki a saját 1) Her. VIII. 79. 2) Plat. Ar. 8. fej. v. ü. Her. VIII. 79. 3) Plut. Ar. 9. fej. v. ü. Herod. IX. 41—42. 2