Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Komárom, 1899

44 és élete fentartójának, a kiről azt hitte, hogy a végzet küldte őt számára, a kit a legelőkelőbb állásokra helyezett : ez az ember ily rútul megcsalta őt. Tiberius, aki a csatákban száz halállal szembeszállt, most minden zajra megrémült, mindenütt orgyilkost látott. Seianus elvette méltó jutalmát: a legsúlyosabb vétkekkel vádolva 31-ben okt. 37-én kivégeztetett. Ha az utóbbi 8 év eseményeit vizsgáljuk, nem találunk olyasmit, a mi Tacitus szavait: „Tiberius uralmában a rosszrafordulás kezdetét a 23. év jelzi", igazolná. A közügyek vezetésében ép oly lelkiismeretes volt, mint azelőtt és saját szavai szerint balsorsában is csak a munkában talált vigasztalást. Még Capri szigetén is állandó összeköttetésben volt a senatussal. Több várost ismételten segitett pénzzel, a provinciák ügyét lelkén viselte, a régi katonai és vallási fegyelmet újra helyreállította. A felségsértési pörök aránya a 8 év alatt nem változott: összesen tizet vádoltak be; ezek közül négyet felmentettek, egy öngyilkos lett, egy Ítélethozatal előtt meghalt, egynek ügyét elhalasztották, kettőt számkiűztek, a kik kÖzűl az egyiket Tiberius mentette meg a haláltól, egyet kivégeztek. Ugy látszik, mintha Tiberius kegyetlenségének ideje Agrippina és gyermekeinek üldözésével kezdődnék. Ez az üldözés azonban a viszonyokban leli magyarázatát. Bizonyos, hogy Rómában a béke Agrippina és Nero jelenléte miatt veszedelemben volt és, ha nem is volt a valóságban összeesküvés, a mint Seianus állította, legalább is készülőben volt. Tiberius a legkeményebb eszközhöz nyúlt, mert ezt tartotta egyedül czélra vezetőnek. Seianus halála után neje levelet irt Tiberiusnak, a melyben tudtára adta, hogy Seianus Livilla tudtával és beleegyezésével ölte meg Drusust. Ez a hír egészen megzavarta eszét, megőrült s igy Rómát a legnagyobb veszedelem érte, a mely birodalmat érhet: egy őrült