Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Komárom, 1899

39 kezett külseje, hajlott teste, kopasz feje és ránczos arcza miatt, azért menekül az emberek elől. Joggal kiált fel ilyenek hallatára Tacitus egyik bírálója : O sancta simplicitas ! Hogy Tiberius, mint 68 éves öregember, gyűlölte a város zaját ; utálta az embereket, akik előtte porba hulltak, háta mögött rágalmazták ; hogy belefáradván az uralkodás gondjaiba nyugalmat s talán élete ellen szőtt tervekkel szemben biztos helyet keresett és ezért hagyta el Seianus biztatására Rómát : minderre Tacitus nem gondol. Alig távozott Tiberius Rómából, Seianus nyiltan fellépett Agrippina és fia, Nero ellen (IV, 67). Katonákat rendel őrizetükre, a kik mindenről értesítették, sőt fel is béreltek egyeseket, hogy birják rá Agrippinát -és Nerot, hogy meneküljenek Germaniába vagy a fórumra Augustus szobrához és hivják segítségül a népet és a senatust. Tacitus érdeme, hogy Agrippina és gyermekei ügyét oly homályossá tette, hogy talán sohasem lehet rá elég világosságot vetni. Nem könnyű dolog eldönteni, hogy Arippina és Nero mennyiben voltak bűnösek. Annyi bizonyos, hogy Agrippina nem oly ártatlan, a milyennek Tacitus mondja; voltak, a kik Agrippina pártjának nevezték magukat s titokban forradalmi dologról álmadoztak. Hogy Nérónak is volt pártja, Tacitus szavaiból következik (IV. 59): „Nerot, aki legközelebb állott az uralomhoz s habár szerény ifjú, a ki azonban legtöbbször még sem tudta, mi válik a jelenben hasznára, libertusai és cliensei, a kik siettették a hatalom elnyerését, felbujtatták, hogy legyen bátor szivű : ezt akarja e nép, a hadsereg." Aligha állt messze Nero társaival együtt a felségsértés bűnétől, bármennyire igyekszik is Tacitus mentegetni azzal, hogy Nero „a ki ilyen s egyéb dolgokat hallott, nem volt ugyan gonosz szándékú, néha azonban meggondolatlan szavakat ejtett ki." Ily körülmények közt nem is csodálhatjuk, hogy őket éber szemmel kisérték.