Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Komárom, 1899

33 szükség Germanicus barátságára, volt egyéb bűnük is, még pedig elég súlyos. így pl. Silius a gall háborúban az ellenséggel való egyetértés és zsarolás vétkében volt bűnös. A felségsértést nem lehetett rá bizonyítani, a zsarolás azonban nyilvánvaló volt. Silius maga ölte meg magát. Piso ellen (IV, 21) azt a vádat emelték, hogy titokban a császár ellen beszél és mérget tart házában, ítélethozatal előtt meghalt. Vibius Seranust saját fia vádolta be (IV, 28—30) a császár ellen szőtt tervek miatt és hogy Galliába követeket küldött, hogy a gallokat fellázítsák. Azt mondja Tacitus, hogy Tiberius nem tudta elrejteni gyűlöletét Serenus ellen, mivel ez egykor levélben a császárt, mint maga Tacitus is beismeri, kemény szavakkal megsértette és Tiberius a tárgyalásnál ezt a levelet is felemlítette. A pör eredménye különben mutatja, mennyire gyűlölte Tiberius Serenust, mert, mig egyesek halála mellett szavaztak, mások pedig, hogy egy kietlen szigetre küldjék, Tiberius mindkét indítványt visszavetette, az utóbbit azon megokolással, hogy, a kinek megadjuk az életet, annak az élet eszközeit is meg kell adni. Serenust tehát visszavitték Amorgus szigetére, a hol azelőtt is volt számkiüzetésben. C. Caminiust a felségsértés vádja alól felmentették (IV,31). Az év egyéb eseményeit illetőleg a következőket tudjuk meg : IV, 22-ben a császár igazságszeretetéről értesülünk. Egy férj meggyilkolja feleségét és a császár a helyszínére megy, a hol a gyilkosság részleteit megállapítják; a gyilkos férj megöli magát. IV, 23 -26. Dolabella befejezi a Tacfarinas elleni háborút és triumphaliakat kér a császártól, a mit ez megtagad és pedig Tacitus szerint Seianus kedvéért, „hogy nagybátyjának, Blaesusnak dicsősége meg ne kisebbitessék." Tacitus maga em3