Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Komárom, 1899

34 litette, hogy a Tacfarinas-féle lázadás következtében már 3 szobor állott Rómában, nem csuda tehát, ha a császár a negyediknek felállítását nem engedte meg, annál is inkább, mert már Blaesus hadjáratával a háborút befejezettnek tartotta (III, 74). Suiliust száműzik (IV, 31), mert mint biró megvesztegettette magát. Cato Firmiust kivetik a senatusból, mert hamisan vádolta nővérét felségsértésről (IV, 31). Nem találunk ebben az évben sem csak egyetlen adatot is, mely ama változást Tiberius jellemében igazolná. Tacitus elmélkedéssel zárja be a 24. évet, melyben a régi s a korabeli történetirókat hasonlítja össze (IV, 32 - 33). „A régiek nagy háborúkról, városok elfoglalásáról, királyok elűzéséről és elfogásáról, vagy, ha belügyekre tértek át, consulok és tribünök egyenetlenségéről, agrarius- és gabona-törvényekről, a nép és az előkelők küzdelméről írtak nyiltan. Nekünk ellenben korlátozott és dicstelen a munkánk : a béke rendületlen vagy csak kevéssé inog meg, a birodalom körülményei szomorúak és a fejedelem a hatalom terjesztésével nem törődik." — Tacitus azonban téved, hiszen az Annales 2 első könyvében volt elég alkalma nagy háborúkról irni. Téves az az állítása is, hogy Tiberius nem törődött a hatalom terjesztésével. A római birodalmat Tacitus szerint is „a tenger vagy hoss/U folyók vették körül" (I, 9), a mi terület ezen felül még volt, „nem volt érdemes zsákmány; azért már Augustus végrendeletében azt a tanácsot adta, hogy maradjanak a meglevő határok között" (I, 11). Joggal tanácsolta ezt Augustus, mert a római birodalom már régóta olyan colossushoz hasonlított, melynek lábai agyagból vannak, a mint ez a Jugartha, Mithridates és a cimberek elleni háborúban kitűnt. Nem egészen a valóság szerint beszél Tacitus akkor sem, mikor a birodalom 'szomorú körülményeit emliti Tiberius alatt. Voltak régeb-