Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Komárom, 1899

21 évében, 19-ben K. u. Piso, a mint a halálról értesült, nem tudta elrejteni örömét, Syriába ment, hogy a főhatalmat átvegye, majd pedig Rómába, hogy számot adjon eljárásáról. Az előrebocsátottakban semmi positiv erősségünk nincsen arra nézve, hogy Germanicus erőszakos halállal halt meg. Nem tekintve Germanicus szavait, melyek inkább rhetorika izűek, sem hogy bizonyiték gyanánt szolgálhatnának, a megmérgezésnek csak a következő argumentumai lehetségesek: először is Piso és Plancina gyűlölete, azután bizonyos bűbájos jelek, melyeket Germanicus lakásán találtak s melyekről Tacitus II, 69-ben tesz említést; továbbá egy levél, melyet állítólag Pisónál láttak s Tiberiusnak Germanicusra vonatkozó utasításait tartalmazta volna (III, 16). Az első argumentum nem sokat bizonyít ; mert abból, hogy Piso gyűlölte Germanicust, nem következik, hogy életére is tört volna. Ellene szól a megmérgezésnek Germanicus betegségének lefolyása is, a mely felgyógyulás és újra beállott rosszabbodás között váltakozott, a mi a mérgezésnél nem szokott előfordulni. A második argumentum sokkal nevetségesebb, sem hogy komolyan szóba jöhetne A mi a harmadikat illeti, ez is csak olyan rumor, a milyennel Tacitusnál többször találkozunk. A II, 55-ben is említ valami szóbeszédet, a mely szinte még a jobb érzelműeknél is hitelre talált, hogy mindaz, a mit Piso és felesége Germanicus ellen tett. Tiberius tudtával történt. Ha már Tacitus szerint mindenki arra gondolt, hogy Germanicus megmérgezésében Tiberiusnak is van része, szinte hihetetlen, hogy pusztán Germanicus nem gondolt erre, hiszen Tiberiustól és Drusustól várja Piso megbüntetését s barátainak ezt mondja: „azoknak, a kik ily vétkes megbízást (a milyennel Tiberiust vádolják) találtak ki, ne higyjenek az emberek s ne bocsássanak