Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Komárom, 1899

22 meg nekik" (II, 71). Tiberiusnak egyetlen igazságos és jogos birája lehetett volna: Antonia, Germanicus anyja, a kinek nemességét s erkölcsi romlatlanságát az egykorú irók dicsérettel említik. Ez, habár Germanicus anyja volt, fiának halála után is ugyanolyan szoros barátságban maradt Tiberiussal, mint azelőtt volt ; ő mentette meg Tiberiust Seinaus ármányaitól ; ő intette Tiberius halála után unokáját, Gaiust, Germanicus fiát, hogy nagyatyjának emlékét tiszteletben tartsa. így bizonyára egy anya sem cselekszik fiának gyilkosával szemben. Seneca, a ki akkoriban Rómában élt s a kinek volt alkalma Julia, Agrippina leánya révén az ügyet legapróbb részleteiben megismerni, ilyen gonosztettről említést sem tesz. Tiberius és anyja nem jelentek meg Germanicus temetésén, „méltóságukon alulinak tartván, hogy nyilvánosan sírjanak, mondja Tacitus, vagy hogy ne látszassanak képmutatóknak azok szemében, a kik arczukat vizsgálják" (IV, 3.). Helyesen jegyzi meg az utóbbi mondatra nézve Eisenhut,*) hogy buzgalmában elfelejti Tacitus, hogy ő, a ki Tiberiust eddig a képmutatás mesterének festette, most oly ügyefogyottnak tünteti fel, a ki még szomorú arczot sem tudna vágni. A mi Tiberiust illeti, az az ember volt ő, a ki az asszonyi ellágyulást nem igen ismerte. Egyetlen fiának halála után a munkában és kötelességteljesitésben keresett vigasztalást (IV, 8). Az a vád tehát, hogy méltóságán alulinak tartotta nyilvánosan jajgatni, nem érheti őt. Hogy mért nem vett részt a temetésen, ép oly kevéssé tudjuk, mint Tacitus. Valószínű azonban, hogy hallott valamit a nép rosszakaratú megjegyzéseiről s épen azért nem akart megjelenni, mert viselkedéséből, bármilyen is lett volna ez, bűnrészességét magyarázták volna ki. Ha keményen viselte volna magát, azt mondták volna, hogy *) Laubachi értesitő, 1877, 29,o.