Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Komárom, 1899

42 egy feladata volt még: Agrippinat és gyermekeit láb alól eltenni. Minthogy pedig mind a hármat méreggel nem pusztíthatta el, azon volt, hogy Tiberiusban Agrippina hazaellenes üzelmeiről meggyőződést keltsen. Sajnos, Agrippina ebben akaratlanul is kezére játszott. A mint már Drusus életében a trónöröklés miatt folytonos gyanusitásokkal illette a császárt, most is minden tettét gáncsolta s mint Augustus egyetlen unokája Tiberiusban csak usurpatort látott. Nem csoda, hogy Tiberius hitt Seianusnak. a ki Agrippinapártról is beszélt neki ; és csakugyan sokan gyülekeztek Agrippina házában, a kik már régóta gyanúsak voltak a császár előtt s a kik e hatalmas asszony oltalma alatt védve érezték magukat. Midőn azonban egyiket a másik után idézték törvény elé és Ítélték el, napról-napra növekedett gyűlöletük Tiberius ellen és nem lehetetlen, hogy Tiberius élete ellen merényletre is készültek. Hozzájárult még, hogy kevéssel Tiberius távozása után Nero felhagyván régi szerepével, meggondolatlan nyilatkozatokra ragadtatta magát, a melyek őt gyanússá tették és a melyeket Seianus megtoldva a császár fülébe juttatott. Igy álltak a dolgok, midőn Seianusnak sikerült valóságos összeesküvést felfedezni vagy legalább ilyennek létezését Tiberiussal elhitetni. 28-ban, január 1. Titius Sabinus, a kit elitéltetése után a Tullianumba vittek, torka szakadtából kiabált s a legsúlyosabb sértéseket szórta a császár ellen. Ez a Sabinus Agrippina legmeghittebb barátja volt. Ha Tiberius kételkedett is edilig Agrippina és Nero bűnösségében, most már semmi kétsége sem maradt. A senatushoz intézett levelében panaszkodott is, hogy élete ellenségei részéről veszélyben van. Tudta min • denki, hogy kikről van szó. Tiberius pedig elérkezettnek látta az időt, hogy a bizonytalanságnak véget vessen és meg^volt győződve, hogy ez lehetetlen, ha csak Agrippina és Nero Rómát el nem hagyják.