Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Komárom, 1899

43 Erre elegendő volt az az egyszerű vád, melyet Tiberius adott be a senatushoz s a mely szerint Agrippina megbontja a békét, Nero pedig erkölcstelen életet él. Most már mindketten veszve voltak: a senatus Agrippinát Pandateria, Nerot pedig Pontia szigetére küldte. Drusust, Nero testvérét, a Palatium egyik termébe zárták. Germanicus családjának kiirtása szennyfolt Tiberius uralkodásában, de ezért őt magát felelőssé tenni nem lehet. Tiberiust, mint már említettük, csak annyiban érheti vád, hogy Seianusban feltétlenül bizott. De még ez a bűne is menthető : meg volt győződve, hogy csak ez az egy ember hű hozzá. A felségsértési pörök meggyőzték arról, hogy sok az ellensége, sőt, a hol joggal kereshetett segítséget, családjában is csak ellenséget talált. Tiberius nem volt ellenséges érzülettel Germanicus fiai iránt, a kiket a senatusban nyiltan utódaivá tett ; ha mégis meghasonlottak, ennek oka nem Tiberius volt, hanem Agrippina a császár elleni ármánykodásaival és Seianus, a ki a veszedelmet Tiberius előtt mindig nagyította. Mindenütt, a hol így áll a dolog, a hatalmasabb győz és Tiberius midőn a végletekig megy, meg van győződve, hogy csak kötelességét teljesiti. Fel kell tennünk, hogy Tiberiusnak nem volt szándékában Agrippinának és gyermekeinek kiirtása, hanem csak Rómából akarta őket eltávolítani, a mig a béke helyreáll ; hogy később már nem könyörült meg rajtuk, más szempontból Ítélendő meg. mert élete utolsó éveiben már csakugyan mások halálában lelte örömét. Tévedett Seianus, mikor azt hitte, hogy most elérte czélját. mert uralmának napjai meg voltak számlálva. Rómában elterjedt a hír, hogy Seianus üzelmei közöl egy s más Tiberius fülébe jutott ; mig végre Antonia, Germanicus anyja, őt mindenről felvilágosította. A hatás Tiberiusra kimondhatatlan lehetett; tehát az az ember a kiben egyedül bizott, a kit egyedül tartott barátjának