Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Komárom, 1899

41 Tacitusból csak csonka töredékeink vannak, a melyekből még homályos képet sem tudunk alkotni s igy kénytelenek vagyunk ez ügyben más Írókhoz, Dio Cassiushoz és Suetoniushoz fordulni. Livia halála a császári házra volt legnagyobb csapás, mert Germanicus halála óta sok minden megváltozott. Egyrészt Drususnak, Tiberius fiának halála okozott nagy zavart, másrészt a még életben levő családtagokat az egyenetlenség és gyűlölség választotta el egymástól és csupán Livia érdeme volt

; hogy nyilt szakadás még nem történt. Okot minderre a trónöröklés adott és Seianus; ez a gonosz szellem, a ki a császári ház hangulatát a maga javára kiaknázni törekedett. Mikor Germanicus halála után Tiberius tudatta a senatussal, hogy fia, Drusus, Germanicus gyermekeit adoptálta, a legnagyobb öröm szállta meg az embereket, mert azt következtették ebből, hogy a császár Germanicus gyermekeinek, ha nem is közvetlenül — mivel fiatalok is voltak, Drusus is élt —de legalább ennek halála után biztosította az uralmat. A trónöröklés ilyen megoldásában ketten nem tudtak megnyugodni: Agrippina, Germanicus özvegye, a ki azt akarta, hogy gyermekei legyenek a közvetlen örökösök és Livilla, Drusus neje, a ki azért haragudott, mert az adoptálással Agrippina gyermekei az övéi elé kerültek. Czélja tehát kezdettől fogva az volt, hogy Germanicus gyermekeit elűzze s mikor e czélra becsületes férjének beleegyezését megnyerni nem tudta, Seianusnak, Drusus halálos ellenségének karjaiba vetette magát; Seianus látván a Drusus és Livilla közti viszályt, ez utóbbihoz közeledett ; megigérte neki, hogy ha rábizza magát Agrippinának és gyermekeinek elűzésével az ő gyermekeinek szerzi meg a trónt. Livillában akkora volt a gőg, oly kicsiny a férje iránt való szeretet, hogy a csábítónak hitelt adott s házasságtörésre és férjgyilkosságra vetemedett. Seianus egy lépéssel közelebb jutott czéljához s csak