Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Komárom, 1899

35 ben is szomorú dolgok, csakhogy az előkelők kevésbbé érezték, mivel ők voltak a kalapács, a nép pedig az ülővas. Hogy pl. a provinciákban milyen volt az élet, arról elég hű képet ad Tacitus Ann. í, 2-ben, a hol a magistratusok versenygéséről, kapzsiságáról, erőszakosságáról beszél, a melyekkel szemben még a törvény sem tehetett semmit. Most a hatalmasok ereje kissé kezd csökkenni, a nép pedig jobb napokat él s ugy látszik, ez nem tetszik Tacitusnak. Érthetetlen az a megjegyzése is, hogy a régi történetirók szabadon Írhattak, ők ellenben csak szűk korlátok között mozoghatnak. Ha van iró, a ki mindazt, a mit felháborodott lelke kigondolt, szabadon kimondja, bizonyára Tacitus az. Hogy mennyire élt ezen szabadsággal, mutatja a IV, 33. fejezet egy mondata, a melyben egyetlen szót sem tud bizonyítani: „mi kegyetlen parancsokról, folytonos vádakról, hazug barátságokról, ártatlanok vesztéről s e pusztulásnak mindig ugyanazon okairól írunk." Eddigelé kegyetlen parancsot egyet sem láttunk s ezután sem fogunk igen látni. A mi a folytonos vádakat illeti, Fieytag G. fáradságos munka után a következő megközelítő eredményre jutott : Tiberius egész uralkodása alatt 134 személyt vádoltak be, még pedig 52-t felségsértés, a többit árulás, vesztegetés, zsarolás és hamis feljelentés miatt. A 134 vádlott közöl 39-et végeztek ki, a mi 24 év alatt semmiesetre sem akkora szám, hogy Tiberiusnak örök szégyenére válhatnék. Nagy Károly 4500 szászt végeztetett ki, mert szabadságukat védték; Nagy Theodosius 7000 ártatlan és védtelen embert öletett meg s az utókor mindkettőnek megadta a „nagy" jelzőt. Tiberius, mert 24 év alatt 39 gonosztevőt kivégeztetett, vérszopó az emberek szemében. — Érthetetlen a hazug barátságokra való utalás is, mert Tiberius barátságában saját tanúbizonysága szerint meg lehetett bizni, mások barátságáról pedig nem szólunk. Nem hallottuk azt sem eddig, hogy valaki ártatlanul halt