Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Komárom, 1899

36 volna meg vagy pusztán felségsértés bárkinek vesztét okozta volna, a mire Tacitus czéloz. A IV, 34—45-ben a 25. év eseményeit találjuk. Cremutius Cordus egy munkájában Brutust magasztalta és Cassiust az utolsó rómainak nevezte. Ezért Seianus 2 cliense által bevádoltatván tüzes védő beszédet tart és azután az éhhalált választja. Cordus bukása látszólag csakugyan Tiberius ellen szól ; nem szabad azonban figyelmen kívül hagynunk, hogy Tacitusnál Cordus esetéről nagyon homályos képünk van s merész dolog ebből határozott Ítéletet alkotni. Találóan mondja Dürr,*) hogy a tapasztalás szerint sokszor vagyunk hajlandók valamely bírói Ítéletet érthetetlennek sőt igazságtalannak mondani, mivel a dologról biztos fogalmunk nincsen és egészen máskép ítélnénk, ha a körülményeket mind ismernők. Különben azt sem tudjuk, hogy halálra ítélték volna e Cordust, mert már előbb meghalt. Seianus e közben annyira ment vakmerőségében, hogy Livillának, a meggyilkolt Drusus feleségének kezét kérte Tiberiustól ; minthogy kérése nem teljesült, azon volt, hogy a császárt Rómából eltávolítsa, hogy szabadon működhessék. Tervét elősegítette Votienus Montanus pöre, a kit „a császár ellen szórt szidalmak" miatt vádoltak be (IV, 41—42). Egy Aemilius nevű katona a tanú, a ki mindazt, a mit Votienus mondott, hiven elősorolta s a császár ezek hallatára akkora haragra lobbant, hogy alig lehetett lecsendesíteni. Votienust számkiüzik ; ez tehát az első eset, hogy felségsértés miatt valakit megbüntetnek. Maga az eset különben, mint említettük, annyira elkeserítette Tiberiust, hogy feltette magában, hogy kerülni fogja ezután a senatust (IV, 42). Az év egyéb eseményei: A császár megtagadja a hisp^nok kérését, hogy tiszteletére templomot építhesse*; J. m. 15 o.