Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Komárom, 1899

31 veszedelmes lehet az államra egy ilyen ember, ha aljas tervei vannak, könnyen átlátható. Pedig Seianus tervei ilyenek voltak. Habár a legmagasabb fokra jutott, a hova eljuthatott, ő még magasabbra tört ; mikor a legelőkelőbbek már mind lábainál hevertek, lelke előtt az a sötét gondolat lebegett, hogy a trónhoz már csak Tiberius és családja vannak útjában. Hogy romlott korában terve nem sikerült, onnan magyarázható, hogy még élénk emlékezetben volt a rómaiaknál a polgárháború réme. Drusus, Tiberius fia volt Seianus gazságának első áldozata; ez személyesen is gyűlölte őt, mert egyszer vita hevében Drusus arczulvágta, a miért Seianus nejének, Liviának tudtával és beleegyezésével megmérgeztette. Drusus haláláról a következő hír volt Rómában elterjedve : Seianus figyelmeztette volna Tiberiust, hogy fiának lakomáján az elébe helyezett pohárból ne igyék, mert meg akarják mérgezni. Tiberius a poharat Drususnak adta át s ez mit sem sejtve kiürítette, miáltal növelte a gyanút, mintha félelemből és szégyenérzetből vállalta volna magára a halált, melyet atyja ellen tervezett. Tacitus erre ezt jegyzi meg: „Ezt a kószahírt, mivel hiteles szerző nem erősiti meg, könnyen meg lehet czáfolni"; egyúttal utal ezen hír eredetére is: a császár annyira szerette Seianust, hogy, ha ez valami gonoszságot cselekedett, az emberek a császárt is részesnek tartották benne, bármily hihetetlennek látszott is; szükségesnek tartja azért Tacitus inteni olvasóit, hogy ilyen alaptalan híreknek ne higyjenek (IV. 11). Tacitus e figyelmeztetéssel önmagáról mond Ítéletet. Hányszor láttuk, hogy a legsúlyosabb vádakkal illette Tiberiust szóbeszéd alapján a nélkül, hogy e vádakat csak egy szóval is bizonyítaná ! Vagy mivel tudta Tacitus bizonyítani, hogy Germanicust Tiberius Ölette meg, a mint a hír mondta s ő e hírt követve a legrútabb bűnről vádolta Tiberiust ? Tacitus jó tanácsot ad olvasóinak, de maga e tanácsot nem követi.