Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Komárom, 1899

32 Tiberius, a ki csak 8 év múlva értesül Seianus gazságáról, fiának halála után is hiven teljesítette uralkodói kötelességét (IV, 8—12); rendesen eljárt a senatusba, mert, mint mondá, míg mások a szomorúságban keresnek vigasztalást, rő az állammal való közösségben találja meg." Mivel pedig most már minden reménye Germanicus gyermekeiben volt, az atyák elé vezette őket s mint utódjait gondoskodásukra bizta. Hogy Tiberius csakugyan a munkában keresett vigasztalást, maga Tacitus is beismeri: „Drusus halála után a nélkül, hogy az államügyekkel foglalkozni megszűnt volna, a munkában találván vigasztalást, a polgárok ügyes bajos dolgát és a szövetségesek kéréseit tárgyalta" (IV, 12). Hogy milyenek voltak az ügyek, a következőkből látjuk : Két városnak, melyet a földrengés elpusztított, 3 évre elengedte az adót. Vibius Serenust, Hispania proconsulát erőszakossága miatt száműzette ; ellenben Carsidius Sacerdost és C. Gracchust a felségsértés vádja alól felmentette. Lucilius Capitot, Ázsia procuratoiát zsarolás miatt számkiűzik az atyák, .a kik ekkor is minden ügyet tárgyaltak" (IV, 15). Végre a régi vallásosság emelésére történtek még intézkedések (IV, 16). Némileg meglepődve olvassuk a következő 17. fejezetben, hogy elmúlt már egy év a nélkül, hogy a nagy hangon hirdetett rosszrafordulásnak csak egyetlen bizonyságát is láttuk volna ; ellenkezőleg azt látjuk, hogy Tiberius ebben az évben is kötelességtudó, buzgó uralkodó maradt, a kiben emberi szempontból még néhány igen rokonszenves vonásra is akadtunk. A következő 24. évben 4 felségsértési pörrel találkozunk. C. Siliust és Titius Sabinust bevádolják (IV, 18 — 20) és pedig, mint Tacitus mondja, „mindkettőre Germanicus barátsága volt vészthozó." Hogy miért említi Sabinust most, a ki ellen csak 4 év múlva emeltek vádat, nem tudjuk ; az azonban bizonyos, hogy nem volt