Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Komárom, 1898

16 hanem a súlynak, mely a tömegvonzás eredménye, oka; ez aether láthatatlan, de a fénynek oka. A rugalmassági viszonyokat a folyadékokra nézve csak századunkban kezdték tanulmányozni. A firenzei tudományos akadémia ugyan megkisérlette a víz összenyomását már a XVII. században, a mennyiben egy ezüst golyóba vizet öntött s a golyóra nagy nyomást gyakorolt. A kísérlet eredménye az volt, hogy a viz a golyó ezüstfalán kigyöngyözött. Véleményképen pedig kimondották, hogy a viz összenyomhatatlan, kisebb térfogatra nem szorítható. Egyszersmind látták, hogy a szilárd ezüst golyó is lyukacsos. Századunk húszas éveinek elején egy dán fizikus Oersted szerkesztett egy folyadékot süritő készüléket, melylyel nem csak azt mutatta meg, hogy a viz összenyomható, hanem azt is, hogy ez összenyomás mily mértékben eszközölhető. Piezometer a neve ezen eszköznek. Kitűnt, hogy a viz s a folyadékok általában nagyon rugalmasak, mert igen nagy nyomás mellett is térfogatuknak csak igen kis hányadrészével szorulnak összébb, a nyomás megszűntével pedig eredeti térfogatukat azonnal visszanyerik. Egy atmoszféra (egy légköri nyomás annyi, mint 1 Kg. súly 1 cm

2-nyi felületen) például a vizet eredeti térfogatának csak 48 milliomod részével szoritja összébb, vagyis pl. 21 liter vizet 1 cm

3-rel kisebb helyre szorít össze. A hang terjedési sebessége pedig függ az illető közeg rugalmasságától, melyben terjed. Megnövekszik a terjedési sebesség értéke, ha a vezető közeg rugalmassága sűrűségéhez képest nagy. Ha például e viszony négyszer akkorává lesz valamely közegre nézve, mint volt a levegőben, akkor az illető közegben a sebesség kétszer akkora lesz, mint volt a levegőben. Ha e viszony értéke 9-szeres lesz, a sebesség 3-szor akkorára növekszik. Tehát itt is úgynevezett négyzetes törvény van. Az e jelenségnél fellépő hőtani tüneményekkel, melyek a most mondott eredményeket némileg módosítják nem foglal-