Szent Benedek-rendi katolikus gimnázium, Komárom, 1895

37 A szerencsétlen lakosság ezen megrablásának az a nyitja, hogy Windischgrätz hg még 1849. márc. 12-én elrendelte a magya; 1 és 2 frtos bankjegyeknek 4 millió írt erejéig való beváltását, de a beváltás utolsó határidejét apr. utolsó napjára tűzte ki. Az ostromzár által bekerített Komárom lakossága azonban a rendeletről mit sem tudott Helyzetével vissza is éltek. Az ország minden részéből tódultak ide a kereskedők, legkivált zsidók, és összevásároltak tücsköt-bogarat, hogy magyar pénzükön túladhassanak. A beváltásra jelentkezőknek kivétel nélkül kifizette az akkori osztrák kormány a 4 milliót A szegény komáromiák elmulasztották a határidőt A megrabolt lakosság elkésett jajkiáltása elveszett a zűrzavaros napok zajában. Az osztrák kormány jogvesztesnek nyilvánította Komárom lakosságát. A magyar kormány három izben is elismerte Komárom város követelésének jogos voltát, de az üres kasszára mutatott. Joggal mondotta tehát Jókai M. 1891. szept. elején a Nemzetben : Az egész ország adósa Komárom városának. A Thun-, az átmeneti, az Eötvös-, a Panier- és a most is érvényben levő tantery korszaka. Komárom társadalmi élete a Bach-korszakban olyannak tűnik fel, mint a mondabeli alvó királyi udvar, a mozgékonyság minden kereke meg van rozsdásodva. A német világban a benediktinusoknak is észen kellett lenniök, mert eltekintve a súlyosan kompromittált Czuczor, Rómer, Rónaytól stb., Bécsben az egész rendet avval vádolták, hogy a magyar nemzeti érzületet kelleténél jobban istápolva — elősegítették a forradalmat. Ha e gyászos emlékű korszak mutathat is fel Komáromban denunciánsokat, akik az akkori besúgó világ vak eszközeivé alacsonyultak, átlag nemesitőleg hatott a társadalmi életre.